A 20 km-es ovezetben, ahol a lakossagat mar reg kitelepitettek, elnek idosek, akik nem hajlandok elhagyni otthonukat. A holdjaro szkafanderben erkezo katonak kerdeseire nyugalommal valaszolnak, majd visszahuzzak a 'toloablakot'. Ok nem indulnak utnak.
Hogy is tehetnek, hiszen dologido van, a fold lassan folenged teli almabol, nemsokara itt a palantazas ideje. Meg aztan ha ok elmennek, ki eteti a joszagot? A szomszed hazat fel kilometerre vitte az ar, de az egyik tehenke megmaradt, a haz mellett legelt a tormeleken. Azert sem kerekedhetnek fol, mert ismeretlen nekik a "kulso vilag", ott a szavak is mashogy csengenek, mas megyek lakoi maskepp gondolkodnak, nagyanyaiktol fozni sem ugyanazt tanultak. Itt ez a fenyo, ugy mondjak, ketszaz eves, sokszor megpihentek torzse kore telepedve es hosszan szemleltek az eledo termeszetet. Ez a fa tulelt mindent. A fold pedig, ami rizst adott mar ukapaiknak is, hamarosan varja a dolgos kezuk-ultette zsenge palantakat. Aprilis vegere ide is eler a tavasz, eszrevetlenul atsuhan a kijelolt ovezethataron es olelesere viragba borulnak a kertben a cseresznyefak. Teat is tudnak fozni meg, csendben szurcsolgetni pedig van ido boven - mint ahogy eddig is volt.
Ketszer jartak mar ok a varosban, de meg a haboru elott, amikor ufju hazasok voltak. A falu a bolcsojuk, ami ringatta oket, hat most, hogy mindenki elhagyta, ok ringatjak...
Szia Gabi!
VálaszTörlésRégóta olvaslak, olvasok több blogot is, de még sose írtam senkinek. Nagyon szépen írsz, sokszor elpityeredek közben és kívánom, hogy mielőbb visszatérjen minden a rendes mederbe.
Szorítok nektek, sokat gondolunk rátok.
Viki
Remélhetőleg nem adnak a nagyikák a sugárzó tejcsikéből meg rizsecskéből az unokáknak!
VálaszTörlésDe szépen írsz!
VálaszTörlésGyönyörű, szívszorító.
VálaszTörlésNagyon megható történet ! " Öreg fát nem lehet átültetni " - úgy látszik Japánban sem !
VálaszTörlésSokat gondolok így ismeretlenül is Rátok, nagyon szeretem olvasni írásaidat, kitartás !
Isten áldjon Titeket ! Varga Ági
Koszonom mindenkinek a hozzaszolast.
VálaszTörlésEz a bejegyzés nekem is könnyeket csalt a szemembe. Kedves lehet ez a két idős ember. :-)
VálaszTörlésMinden jót, Trixi