2011. március 28., hétfő

Napról napra

Most abbol szemezgetek, amit a tv mutat. Egy menedek lakoinak a helyi kozosseg sajat keszitesu parnakkal kedveskedett. A szines parnakra uzeneteket irtak, himeztek. A robotizalt vilaghoz szokott japan emberek most a hireket a hirdetotablara tuzott, kezzel irt lapickakon olvassak, szajrol szajra adjak -szomoru idoutazas. A felismerhetetlen fahordalekhegyek kozott - ahol bo ket hete meg hazak alltak es az elet luktetett -, egy ember szemelyes emlekeket keres. Fenykepeket, kis tagyakat tisztogat meg a sartol. Szeretne azoknak visszajuttatni, akik most nem tudnak erte jonni. Kozben nagy iramban epulnek az atmeneti lakohelyul szolgalo kontenerhazak, baseball palyak kozepen, falu hataraban, lehetoleg mindel kozelebb az eredeti lakohelyhez. Ezeket berleti dij nelkul, ket even at hasznalhatjak majd a bekoltozo csaladok.


A stabilizalas nehezkes elorehaladasat az akadalyozza, hogy a forgatokonyvbe folyamatosan irni kell az uj fejezeteket (illetve egy teljesen uj, ures konyvet kezdtek el teleirni, a regibe vissza-vissza nezve) Eddig ha egy telepulest termeszeti kar ert, a kornyezo telepulesek segitettek. Ha tobb telepulest ert kar, a prefekturahoz fordultak (megyei szint), jelen helyzetben azonban a katasztrofa orszagos szinten majdnem haromszaz varost sujtott, a prefekturak keptelenek mindnek megfelelo ellatast biztositani. Ezert a katasztrofa sujtotta prefekturaknak Japan epen maradt reszen testverprefekturakat jeloltek ki. A mi Fukushimankat Kovesdi Anikoek Shiga-ja es Kioto tamogatja. Ez a "szemelyes" tamogatas nagyban felgyorsithatja az ujjaepitest.


Japanban eros a kozossegi szellem, a csoportban gondolkodas. Ez most abban mutatkozik meg, hogy az emberek eros kozponti utmutatast varnak arra vonatkozoan, hogy rovid es hosszutavon mit tegyenek, mit varjanak, a menedekszallasokon milyen hosszu idore rendezkedjenek be, stb. Masfelol viszont a helyzethez kepest (europai szemmel nezve meglepoen) jol mukodnek a lokalis szintu onszervezodesek. Az embereknek nem csak a hazat, de az osszes szemelyes iratat is elvitte az ar, igy az ilyen hivatalos ugyintezesekkel kapcsolatos tanacsadasra is kulon surgossegi apparatust kellett folallitani. Mivel teljes varosvezetesek valtak a tsunami aldozatava, meg kellett talalni annak a modjat is, hogy ezeken a varosokban azonnal hozzaerto atmeneti vezetest biztositsanak.


Az onkentes koordinacio az elso napokban eleg atlathatatlan volt, mivel nem mukodtek a telefonvonalak, az internet (sok helyen meg most is ugyanez az allapot), lehetetlen volt a szervezes. Az sem tette konnyebbe a helyzetet, hogy rengeteg "Mennenk segiteni, mit, hova, hogyan?" tartalmu telefonhivast kaptak az erintett telepulesek, amitol leterheltek lettek a vonalak, igy a surgos segelyhivasok - "Elfogyott az elelmunk, kuldjetek takarokat is!"- nem tudtak beerkezni.


Az onkentesek munkajat tobb szinten szervezik. Elso korben megprobaljak a feladatokat helyben megoldani, mivel a menedekek igy is tultelitettek es a kulso segitok etkeztetesere es elszallasolasara mar nincs kapaciatas. Tehat magyaran a menedeken elo mamik kalakaba foznek, a ferfiak, kissracok pedig pakoljak es rendszerezik a szallitmanyokat. Az aram es futoanyag (kerozin) hianya miatt ez sem konnyu...bar egyre kesobb sotetedik, azert a modern ember el van szokva a termeszet onkenyes villanyoltasatol. Vannak egyhazi, magan es civil kezdemenyezesek, sajat koltsegen toboroznak onkenteseket es 3-4 napos turnusokban biztositanak emberi eroforrast elsosorban nehez fizikai munkakhoz: utak epitesehez, dozerolashoz, kontenerhazak felhuzasahoz, stb. Ide kizarolag ferfiakat vesznek fol.


Napok ota bongesztuk itthon a lehetosegeket, mert ugy ereztem, a mi varosreszunkben tudnak engem nelkulozni, ha viszont tudok hasznosabb lenni, hat gyerunk! Egy igazan nekem szolo felhivast talaltam is: a helyszinen segedkezo nemzetkozi csapatokhoz kerestek onkentes tolmacsokat. Jelentkeztem is, de meg nem hivtak be. Azt mondtak, az elmult napokban rengetegen jelentkeztek, de naprol napra valtozik a helyzet, ha szukseg lesz ram, ertesitenek. Addig itt leszek, es oda megyek a varosban, ahova "kivezenyelnek".


Es most belinkelek egy felvetelt, ami varosunk kozvetlen oceanparti teruleteit mutatja. Taira-Tsukudamachi varosreszt az aradat elkerulte, nem ugy, mint Hisanohama, Onahama, Ena, Nakoso vagy Taira-Toyoma, ill. Taira-Usuiso varosreszeket.   


4 megjegyzés:

  1. Kedves Gabi!
    A tragédiát illetően még mindig nem találok szavakat...
    Ismeretlenül köszönöm Neked és a többi Japánban élő magyar blogger/inának a hiteles tájékoztatást. (A médiára kár szót vesztegetni.)
    Csodálatos, hogy ott még vannak közösségek, ezt nagyon jó olvasni. Mikor anyám néha mond valamit a 60-as, 70-es évekről, milyen volt az élet az utcájukban, mindig hitetlenkedve nézek, mert számomra elképzelhetetlen, milyen erős volt a közösség akkor ott. Pedig csak két utcányira élünk onnan, sokakat ismertem/-ek az ott élők közül...Egyrészt szomorú, hogy itt volt, de hagyták elveszni, másrészt jóleső érzés olvasni, máshol még nincs veszve minden.:)
    Minden jót kívánok az ottaniaknak a talpraálláshoz, újjáépítéshez.
    Csak így tovább!
    Szeretettel üdvözöl egy olvasó

    VálaszTörlés
  2. Szia Gabi!
    Minden elismeresem a tietek. Nagyon tisztellek a kitartasodert.

    Azt hiszem, mi evfolyamtarsak voltunk a Karolyn. Meg 1 evig Osakaban vagyok. Ha erre jarsz, es van egy keves idod, keress meg!
    anagramm@freemail.hu

    VálaszTörlés
  3. Szia Merry, a gyerekkorombol nekem is derengenek hasonlo emlekek, persze inkabb videki kozegbol, de mara sokminden valoban elhalvanyult, kiveszett. Asszem az ilyen bizalomra (is) epulo osszefogas csak helyi szinten erositheto meg ujra. Ez meg rajtunk mulik...

    VálaszTörlés
  4. Kedves Gabi, egyetértek! Úgy tűnik, mintha a (többségből legalábbis) eltűnt volna az igény az összefogásra. Sokaknak csak az "én" a fontos. Kár.

    VálaszTörlés