2011. április 12., kedd

Utórengések között

A folyamatos jelenidoben eles hatranya, hogy osszefolynak a napok. A munka - jelen esetben az onkentesi - ritmust ad ugyan a hetkoznapoknak, de a se szeri se szama allando utorengeseknek megviselik a lelket. Tegnap, pontosan egy honappal a nagy renges (hivatalos neven Higashi-Nihon Daishinsai = Kelet-japani nagy renges) utan ujabb, Richter-skala szerinti 7-es erossegu utorenges borzolta fol a lemezeket es a nyugalmunkat. Delutan 5:16-kor epp otthon voltam es az egesz napos romtakaritas nyomait lemoso forro furdo utan boldogan foztem. Az orara neztem, hogy hany percig fohet meg a ramen, amikor egyszer csak donn-donn...fuggoleges renges, 'koves uton szekeren', aztan hirtelen nagyon eros vizszintes kilengesek, ilyenkor alig lehet allva maradni, ugy dobal. A gazt gyorsan lekapcsoltam es probaltam folkapni magamra valami pulovert, ha futni kell...Ez a renges kb. fel percig tartott, a kovetkezo pillanatban zrrr...elment az aram es sotet lett.


Este hat elott normal esetben nem sotetedik, de fel 5 korul elkezdett szakadni az eso, ugyhogy a cikazo villamok es egszakajto dorgesek mellett mindez eleg felelmetes volt. De nem ertem ra felni. Sokkal inkabb bosszus voltam, mert leborult a fazek forro vizem, amit a ramen-hez forraltam. A teszta negyede is kipotyogott a teflonbol (a tuzhelyre), de kitapintottam, hogy megfott. Erosen vert a szivem; a csapbol nem jott viz, a gazt meg sem probaltam nyitni. Tudvan, hogy ilyenkor a vonalak leterheltek, ezert keptelenseg telefonalni, a vacsorara koncentraltam. Tapasztalati uton rajottem, hogy a fazek forro viz egy resze pont egy szatyorba esett, igy "nem erdekel, azt esszuk, ami van!" felkialtassal atmertem a tanyerba. Leultem a foldre a sotet szoba kozepen es dacosan nekilattam husos-zoldseges ramenemnek. Korbebotorkaltam a lakasban, rutinellenorzesre, aztan befeszkeltem magam az agyba es atbeszeltem az egeszet a JoAtyaval. Fogalmam sem volt, mi johet a kovetkezo percben, igy vartam. Nem tudtam, milyen erossegu volt a renges, van-e cunami riado; eloszor eltem at az aram es informacio nelkul maradottak kiszolgaltatottsagat. Hiroshival kozben uzenetet valtottunk, igy mar csak azt kertem az imamban, hogy ha a renges lejon a hazai hirekben, otthon is erezzek, hogy jol vagyunk. Sejtettem, hogy egy ideig nem tudok hirt adni hazulra...Es ekkor - ahogy ezt kimondtam - visszajott az aram.

Talan jel volt ez a folyamatos ebersegre, nehogy kialudjanak a lampasaink, igaz, Anyu? :) Husvethoz kozeledve.

4 megjegyzés:

  1. Kedves Gabi!
    Fantasztikusan gyakorlatias vagy! A levest én is visszamertem volna :-)
    Örülök, hogy "csak" ennyi volt és a rengés után nem jött más (csak az áram).
    Minden jót kívánok, Trixi

    VálaszTörlés
  2. Az Úristen kegyelme legyen és maradjon Veletek!
    2-3 naponta ellátogatok Rajtad keresztül Japánba. Köszönöm a híreket és a reményt!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Gabi!
    Nagyon fontos lettél nekünk, szeretném ilyen kurtán-furcsán közölni, pedig ennél sokkal többről van szó. Átéljük mi is, amiről tudósítassz, megpróbáljuk elképzelni és átgondolni, hihetetlen, de a magunk kis élete, megrázkódtatásai is előhívódnak. Törpék vagyunk Hozzátok képest. Sok nyüzsgő, szűklátókörű, stresszes kis törpe...ilyennek érzem magunkat, Ojrópában.

    (Eszembe jutott Édesanyám egyik katonás kijelentése is a régmúltból ezt a cikkedet olvasván. Leblokkoltam épp, még 'menyecske' koromban. Fürkésző tekintete felmérte a tehetetlenségem és azt mondta akkor: feladat. Minden apró feladat, ami előtted, körülötted van. Rád vár. Kezd el megoldani egymás után, mindet. Ne kerülje el egy porszem sem a tekinteted, ne kelljen később szégyellned magad, hogy valamit kihagytál. A többit bízd a Jóistenre.)

    VálaszTörlés
  4. most talaltam a blogodra Tinkmara-n keresztul. en Amerikabol olvaslak. nagyon felelmetes amiket irsz.... remelem minden oke lesz hamarosan, es elcsendesul a fold belseje....

    VálaszTörlés