Itt, most

Itt vagyunk, ragyogunk. Koszonjuk az aggodo sorokat. A tegnapi utorenges eros volt, ugy tunik, a fold meg nem adta ki merget, de a nagy rengeshez kepest tegnap enyhebb modon fejezte ki magat. Mig amaz foleg vizszintes rengesekbol allt, emez inkabb fuggoleges volt, tehat erzesre, mint amikor szekeren utazunk. De nem mozditotta el a butorokat, csak a kisebb targyakat. Azert en kozben a 98 eves Tarics Sandor olimpiai bajnok vizilabdazo - epiteszmernok ur rengesbiztossagot garantalo talalmanyara, a "gumikremes vastortara" gondoltam (nagy halaval) , de egy gonci barack jol esett volna...

A het elejetol mukodik az Iwaki Fukushi Center (Iwaki Nepjoleti Kozpont) onkentes szolgalata. A varos katasztrofa sujtotta teruletein elok telefonon, igy-ugy eljuttatjak ide igenyeiket, amik rogzitesre kerulnek, az itt regisztralt megfelelo szamu onkentes pedig kozponti koordinacioval kiszall a helyszinre. Kicsit tagoltabban igy nezett ki egy nap. Reggel 8:30-kor gyulekezes, kulon lapon regisztralnak akik eloszor jottek es kulon a visszaterok. Kapunk egy nevkartyat a nyakunkba, hogy lathato legyen a "hivatalos keret" (ezt munka vegeztevel leadjuk, ha ujra jovunk, ismet folveheto). Illetve egy kis post-it-ra kerul meg fol a nevunk, amit aztan arra a kervenyre ragasztanak fol, ahova a kikuldetes szol. A szervezes egyre kifinomultabb, elso nap meg csak "munka-csapat-indulas" a modszer, aztan cizellalodik.

A csoportbeosztas kezfeltartassal zajlik, a szolgalat koordinatora (pl. a nepjoleti kozpont munkatarsai, voroskeresztesek) "kikialt" egy munkat es hozza a szukseges letszamot, a jelentkezokbol kialakult csoport pedig rovid (2-3 perces) eligazitast kap. Kivalasztjak a csoportvezetot (reggel meg volt energiam ilyen szociometriai erdekessegekre is figyelni, hogy egy csapat ismeretlen japan hogyan valaszt vezetot. ---> Nem molyolnak sokat, a senioratus elve mukodik,  a "harom ferfi - par lany - asszony & lakli kamaszok" csoportban a legidosebb ferfi onkent vallalja a tisztseget. O a kapcsolattarto a kozponttal. Kezbekapunk egy szabalyzatot is, ami a gyakorlati utmutatas - pl. cunamiveszellyel jaro eros foldrenges eseten mi a teendo (azonnal magas helyre huzodni) - mellett lelki oldalrol is ad par instrukciot; pl. az illendo viselkedesrol, ami hasznos, hiszen otthonukat elvesztett, sok esetben gyaszolo csaladokkal talalkozunk. Nincs helye a vigalomnak, de nem is siratni megyunk. Megtalalni a hangot. Ugy erzesre...Ez ilyen helyzetben meg az anyanyelvemen sem konnyu, de nem is mindig szuksegesek a szavak. Neha eleg a hallgatas. A meghallgatas. ...s, im, a tobbi nema csend... Az ellatottsag eszkozok szintjen nagyon jo: lapat, aso, sopru, szemetlapat, talicska, durva szovesu muanyag sittes zsak, vodrok, munkaskesztyu, gumikesztyu, gumicsizma, stb. all rendelkezesre. Es a legfontosabb: a maszk! A kervenyre folkerul a folvetelezett eszkozok mennyisege, megvan a cim, a csapat kap egy fenymasolt terkepet es sajat kocsikon navigal el a sokszor eleg nehezen felismerheto helyszinre.

Egy szuk kis utcaba fordulunk, csak egy auto fer el. A szembejovo visszatolat, ahogy elhaladunk mellette, japan szokas szerint a sofor egy rovidet dudal (ez a koszi), am itt nem er veget az osztonos japan udvariassag, mert latom, hogy autonk osszes tobbi utasa egyszerre int a kezevel es fejet hajt.

A munka sokretu. Van, ahol csak soprogetni kell, van, ahol tonkrement butorokat pakolni es az ar utan itt maradt homok- es sartengert megszuntetni, mashol nagymennyisegu tormelek var lapatolasra, ismet mashol padlokat szednek fol, egykor volt gyonyoru hazak atazott (fa) falait utik ki  - de a felsoroltak legtobb esetben nem vagy-gyal, hanem es-sel kotendok...

 Rizshanccsal kevert agyag bambuszracsra tapasztva,
gyakorlatilag valyogfal - egy harminc eves hazban

Az emberek sokfelol erkeznek. A legtobben helyiek, de talalkozni tavoli prefekturak lakoival is. A televizio  a renges ota kis kivetellel kizarolag olyan reklamokat sugaroz, amik a tarsadalom egyseget, a japan nemzet osszetartasat hivatottak (tovabb) erositeni.  Saitama prefekturabol heti valtasban jonnek egy ottani katolikus kozosseg delegalt csapatai. Most epp egy olasz pap, egy perui es egy japan nover van itt. Ok foleg a lelki oldalt jottek megtamogatni. Nagyon nyitottak es lelkesek, nagy karizmajuk van a kapcsolatteremtesben! De ma bealltak lapatolni. Ranezesre nem tunnek ki a tobbiek kozul, akarcsak a buddhista szerzetes, aki munkaruhaban, homlokara csavart torulkozovel jelenik meg. Egy lakli kamasz Tokiobol jott, a szomszedos Ibaraki-prefekturaig vonattal (mert csak odaig vannak ep sinek), onnan harom napig gyalogolt. Kedves volt, ahogy lesutott szemmel mondta, hogy igy akart felkeszulni lelkileg. Egy mackos srac - szocialis munkas - a Kyushu-i Oita-prefekturabol jott, most koordinator, a narancssarga szeldzsekis tokioi tanarno most marciusban ment nyugdijba - persze nincs nyugalma...

Az egyik menedekhelyen meg meg is vendegeltek a csapatot, majd elenktoltak egy papirt, hogy irjuk fol a nevunket, mert szeretnenek kesobb nevre szolo "koszono oklevelet" kuldeni. En csak lestem, hogy most mi lesz, nem tudva, jelen helyzetben mi az illo es mi szamit udvariatlansagnak, mig vegul egy holgy rovidre zarta a parbeszedet azzal, hogy nincs szukseg koszonetre, mert ezt mindenki Iwakiert teszi... Japanban az onkentesseg fogalma nem tul ismert, mert mindenre megvan a megfelelo hivatasos szakember, aki profin es idore elvegzi a munkat. Persze a sajat kis kozossegenek feladataibol minden ember kiveszi a reszet, de ez a katasztrofa most irdatlan emberi eroforrasokat igenyel, aminek megszervezese embertprobalo feladat, mert komplett varosvezetesek vesztek oda, hamarjaban uj testulet, uj forgatokonyv kell, egy kozseg vezetoje sirva nyilatkozta, hogy akozott kell valasztania, hogy elengedi-e a kollegait, hogy megkeressek eltunt szeretteiket, vagy eleteket mentve ejt nappalla teve vegzik a helyreallitast. A ketto egyszerre nem megy...

Az emberek igyekeznek megtartani a hetkoznapi rendet es udvariassagot, ami jelen helyzetben nem mindig megoldhato. Az egyik haznal a munkaban vegig resztvevo 74 eves hazimami frissito italt osztott a segitoknek. Ahogy indultunk, azon kaptam magam, hogy nyalabolom fel az uvegecskeket, hogy majd szelektiven dobjuk ki. Ott, a negymeteres tormelekhegyek kozepen. Azt viszont latvan tapasztaltam, hogy a lelki krizisek nem ismernek sem szokasokat, sem orszaghatarokat. Az erintes fontossaga megno. Japanban idegenek kozott nem szokas a kezfogas, az atkarolas, atoleles, simogatas pedig egyenesen elkepzelhetetlen. Itt, most nem az.