Megfigyeltem egy gyermeteg vonasom. Egyik este ugy furtam fejem a parnaba, hogy amig alszom, minden rendben lesz, az ejszaka csendjeben faradtsagunkat a Fold is tisztelni fogja es nem kell rengestol tartani. Ez az felalombol felbukkano villanasnyi gondolat - tenyeremmel betapasztom a szemem, nem latlak, igy szamodra en is lathatatlanna leszek - egeszen osztonosen jott, a boldog gyerek beszelt belolem. Aztan hirtelen visszazokkentem a realitasba es tudatosult, hogy barmikor, bar-mi-kor johet. Mint ahogy jon is.
A Hanshin-Awaji-Daishinsai (kozismert neven Kobe-i renges, 1995) hajnali 5:46-kor volt, ezert kevesebb gyerek maradt arvan, mert a csaladok egyutt voltak otthonaikban, egyutt haltak meg, vagy eltek tul. Most delutan 14:46-kor volt a renges, a szulok munkaban, a gyerekek iskolaban voltak. Mostanra 82 komplett arvat regisztraltak. Vannak gyerekek, akik az apjukat varjak haza, ez kimondatlanul azt jelenti, hogy szeretnek megtalalni es eltemetni. Nemelyikuk arcan megdobbento elszantsag tukrozodik. "Hogy Apa buszke legyen ram, sosem adom fel. O majd onnan vigyaz rank." - mondja egy tizennegy eves srac, mikozben gyujti a tuzifat - o lett a csaladfo - es renduletlenul gyakorolja a dobast, Apa nincs, hat egyedul, baseball kapura. O profi jatekos, egy baratja asztalos akar lenni. A japan ember gyaszol, de nem vadolja a termeszetet, mert minden nap erzi az erejet es a vele szemben vegso soron valo tehetetlenseget. Most rajuk, az arvakra gondolva teszem fol ezeket a kepeket.
Szomorú ha a gyermek szülő nélkül marad... és fájdalmas, ha szülő gyermek nélkül. A természet kezében semmik vagyunk és erről mindig megfeledkezünk. :-(
VálaszTörlésAlig győzlek visszaolvasni! Jó, hogy újra írsz, hogy itt vagy és jól vagytok.
VálaszTörlésHát ezt megkönnyeztem Gabi...
VálaszTörlésZsófi
A képek gyönyörűek, írásaidat mindig nagyon várom.
VálaszTörlésNagyon megható, és emberi történeteket írsz le, fölösleges sallang nélkül.
A tv riportban teljesen korrekt nyilatkozatod volt, és csak a média hiéna nem vette észre, hogy mennyit tanultál a japán emberektől türelemben.
Gratulálok!!
gabi
Sziasztok! Nem reagalok egyesevel (addig is inkabb szovom-fonom a bejegyzeseket:), de koszonom Mindenkinek a hozzaszolast! Tavasz van, juppiij'! Gabi
VálaszTörlésNAGYON SZÉP KÉPEK ÉS SOROK:)
VálaszTörlésJuniknál bukkantam Rád. Nagyon emberi, őszinte írásaid és a képek rokonszenvessé tették a rovatod.Képes vagy közelebb hozni egy általam amúgy is nagyra becsült kultúrát. Köszönöm! Azt hiszem, rendszeresen fogok járni az oldaladra. Csak így tovább!
VálaszTörlésSzia, most bukkantam a blogodra. nagyon szep helyen vagy es igazan jo a blog! :) Meg nem volt idom nagyon belenezni, de csodalom a batorsagod, hogy olyan messzire elmentel! :) A kislanyom egyik osztalytarsa egy nagyon egzotikus kinezetu japan-olasz kisfiu, lass csodat, egyik legjobb baratja! :) Apuka japan, anyuka olasz. Az anyukajat ismerem, o is elt japanban 6 evet, mielott megszuletett volna a kisfia. Holnap indulok Magyarorszagra, akkor tudok majd jobban netezni, ha visszajottem. Feltetlenul at fogom bongeszni jobban a blogod! Szivesen kiteszem a linkjet az enyemre, ha nem gond.(?) Jo lenne jobban megismerni Japant, a blogod mindenkeppen segitseg lesz ebben! :)
VálaszTörlés