2011. április 19., kedd

Önkentesek eligazitása

A tizenegy pontot tartalmazo, a kozpontban A4-es lapon beszerezheto "onkentesek eligazitasat" osztom meg veletek. Szemelyes tapasztalataimmal fuszerezve.

Az onkentes munkaban resztvevok foltetlenul tartsak be az a kovetkezoket:

1. Csoportvezeto megvalasztasa. A csoport megalalkulasa utan jeloljuk ki a vezetot. A csoportvezeto irja fol mobilszamat a 'post it nevkartyara.' (ez a kervenyre kerul majd, a csapat osszes tagjanak nevevel egyutt, igy a kozpontbol is kapcsolatba tudnak lepni velunk - a szerk.)

A vezeto kijelolesenek gyorsasagarol mar korabban is irtam. Azota meg egy vezerelvet megfigyeltem. Ez pedig a tapasztalat. Egyik nap ket kozepiskolas sraccal es egy nagyjabol korombeli lannyal kerultem egy csapatba. Itt az dontott, ki hanyadjara van itt, vagyis mennyire tapasztalt (egyertelmu volt, hogy a hetedjere jovo lanyt 'kialtjuk ki').


2. Titoktartas. Az onkentes munka a segitseget kero fellel valo bizalmi kapcsolaton alapul. Tartozkodjunk a munka soran birtokunkba jutott informaciok tovabbadasatol! A kervenyeken szemelyes informaciok talalhatok, ezert munka vegeztevel keretik azokat a kozpontban leadni.

Ez egy fontos pont; a diszkreciora figyelni, foleg ha fenykepekrol van szo. Torekszem arra, hogy a hasznos informacioval szolgalo dolgokat, helyzeteket megorokitsem, a tobbit pedig, ami szemelyes, a szivvel fenykepezzem. Persze vannak erdekes emberek, ok nev es foto nelkul, csupan a torteneteikkel van, hogy bekerulnek ide, a 'szemelyes talalkozasok'-hoz. Ilyen az a mami, akihez utorenges utani karokat mentunk felszamolni fentebb emlitett csapatunkkal. Megrogyott buddhista haziszentely, leborult es szanaszejjel tort uveglapu vitrintes szekreny, egy halom szanalasra varo konyv, ill. egyeb nehez butorok felallitasa volt a feladat (ezek helyrehozhato karok, itt nem jart a viz) A mami, ahogy meglatott, kicsit zavarba jott es elkezdte meselni, hogy legutoljara mikor latott amerikait (a haboru kornyeken). Igyekeztem hamar tudomasara hozni, hogy nem vagyok amerikai, de arra nem volt erkezesunk, hogy reszletesen meseljek neki szep hazankrol, csak annyit mondtam petofis tomorseggel, hogy 'magyar vagyok.' (o felirta a kis noteszebe) Persze elhalmozott minket teaval es sutivel, es mialatt pakoltunk, telefonon elmeselte valakinek, hogy "Jaaj olyan aranyosak ezek az onkentes-szanok, hogy igy segitenek, ket kozepiskolas-szan is jott, meg egy kulfoldi-szan..." Ez (a telefonon meseles) azert jo, mert vannak, akik nem is tudnak errol a lehetosegrol, es leggyorsabban megiscsak szajrol-szajra terjed a hir. Aztan egyutt valogattuk ki a konyveket, mi maradjon, mi mehet a kukaba, kozben aranyosan anekdotazott a '76-os falinaptar felett.  (Ezen a ponton otthon ereztem magam: regi konyvek dobozolasa - vegigkiser(t)i az eletem.)


3. A katasztrofa-onkentes lelki viszonyulasa. Varosunkban sok otthonat, csaladtagjat elveszitett ember el. Lelkesedesunk ne valjon hatartalan oromkodesse, az "Ide nekem az oroszlant is!" hozzaallas helyett az aldozatokkal egyuttmukodve torekedjunk a helyreallitasra.

Ez azert is erzekeny kitetel, mert sosem tudhatjuk, ki milyen vesztesegekkel nez szembe. Ez nincs rajta az adatlapokon. Elsosorban a menedekeken elokre igaz, hogy sokszor nem is vallaljak fol a szenvedeseiket. Az elgemberedett oregek azt mondjak: en jol vagyok, de nezzetek, van aki beteg... A betegek azt mondjak: en jol vagyok, van, akinek viszont a hullamok elvittek a fel hazat. Azok pedig: nekunk csak a felet, ott, azoknak az egeszet! Mire ok: igaz, de legalabb mind eletben maradtunk...A japan ember nem szivesen panaszkodik. Inkabb felmeri a helyzetet es a lehetosegeihez merten tesz egy lepest a megoldas fele. Jelen esetben azonban pont a fajdalom kimondasa ez az elso lepes. Ezt a palastolo magatartast probaljak oldani kulonfele modon. Az orvosi ellatas mellett kozkedvelt szineszek, sportolok, hires emberek latogatnak el a menedekhelyekre, korusok mennek enekelni, de a biztato szavak mellett/helyett neha eleg, ha valaki egyszeruen csak leul mellejuk, es elmondhatjak a banatukat. Ez a merhetetlen egyszeruseg arad abbol a ket emberbol is, akik sutba dobva az etikettet, leereszkednek az elesettekhez, ezzel emelve fel oket. A japan csaszari par. Itt lathatjatok Roluk a kepeket, ahogy egyszeru emberkent osztoznak a fajdalomban. Ofelsege Akihito csaszart es Michiko csaszarnet mindenki szeretettel es meghatodva fogadja. Nem igy a kormany, vagy a Tepco kepviseloit...


4. A biztonsag szem elott tartasa. A butorok es egyeb targyak mozgatasa veszellyel jaro munka, ne eroltessuk meg magunkat, es legyunk figyelmesek!

Amikor a maminal pakoltuk a konyveket, megereztem, miben mas atelni egy rengest egy magas epuletben es egy egyszintes hazban. Az otthoni durva lengeshez mar hozzaszoktam, de itt olyan hangosan es nagy erovel rezegtette a mozgas az epuletet, hogy azt hittem, menten rank dol. Egyaltalan nem voltam biztos abban, hogy a haz rengesbiztosan epult, de ezt abban a pillanatban nem is igen merlegeltuk, a masodperc tort resze alatt ugrottunk ki a kertbe. Es tenyleg fontos a maszk, a csizma, a kesztyu es az alapos mosakodas.


Lenyegretoro eligazitas a frissen erkezoknek.
De nezzuk csak meg kozelebbrol...

EZ Japan! Meg ilyen helyzetben is aranyos rajzokkal illusztralnak!


Medve: "16 oraig erjunk vissza a kozpontba!"...

5. Szemelyes keresek. Ha a katasztrofa sujtotta teruleten elok szemelyesen hozzank intezik keresuket, azt mindenkepp tovabbitsuk az Onkentes Kozpontba. (Igy minden kerest regisztralni tudnak, ami a kesobbiekben hasznos adat lesz a katasztrofavedelmi iranyelvek ujragondolasanal.) 


6. Holmik. Szemelyes holmijainkat tartsuk magunknal, azok elhelyezeserol a kozpont nem gondoskodik, azokert felelosseget nem vallal. (Jogos, en is mindig lekotom a biciklimet - altalaban csak a kerekre teszem a bilincset, mert itt az is eleg - es valoban nem tettek be az eresz ala, amikor elkezdett zuhogni.)


7. Ebedrol es a szunetrol. Etelrol, italrol ki-ki maga gondoskodjek! Mivel a munkak helyszinenek tavolsaga es allapota meglehetosen eltero, az etkezes idopontjarol es arrol, hogy arra az idore visszaternek-e a kozpontba, a csoportok maguk dontsenek! Am az etkezes elotti alapos kezmosasrol es fertotlenitesrol semmikepp ne feledkezzunk meg! (Nem tudom, van-e olyan csapat, amelyik nem a helyszinen fogyasztja el kis elemozsiajat... A helyszinek altalaban 20-30 percnyi autoutra vannak a kozponttol. Bar az ebed sajat batyura megy, azert a kozpontban mindig ki van teve viz, rostos udito, narancs, csoki, ez az...)


8. Esos ido eseten. Esos napon szabadban nem dolgozunk. Ha szabadteren vegzett munka kozben elered, a munkat berekesztjuk es visszaterunk a kozpontba. (Volt mar ra pelda, pont aprilis 11-en, amikor a legerosebb utorenges volt, mar tekertem haza, amikor elcsipett a zuhi. Eppen hogy, de a radioaktiv szennyezest a porhoz hasonloan oldja az eso, ezert alapos zuhany kotelezo.)


9. Serules, betegseg eseten.  Legyunk figyelmesek es korultekintoek, hogy elkeruljunk minden serulest es balesetet, tovabba fontos, hogy ne legyunk kimerultek es kialvatlanok. Ha munka kozben neadj'Isten megis serules, vagy baleset erne valakit, jelezzuk a kozpontnak! (Mindenki korultekinto, nem tudok serulesrol.)

10. A munka befejezese. Delutan 16 oraig erjunk vissza a kozpontba! Amennyiben egy nap alatt nem vegzunk az adott munkaval, mondjuk meg a kervenyezonek, hogy masnap foly.kov., es ezt a kozpontban is jelentsuk! (A legtobb gareki tekyou, azaz tormelek-eltakaritasi melo ilyen; egy nap alatt keptelenseg elvegezni. Mivel az onkentesek osszetetele naponta valtozik, ezert mindig uj csapatok folytatjak a megkezdett munkat. A helyzet leirasa - mit csinaltunk aznap, mi van meg hatra...stb. ezert fontos. Ezt a csoportvezeto irja le tetelesen a kerolapra, miutan visszatertunk a kozpontba.)


11. Utorenges, tsunami, eromu. Ezen esetekben a helyi menekulesi tervnek megfelelo utasitasokat kovetve, a munkat azonnal szuntessuk be es menekuljunk biztonsagos helyre (pl. menedekhely). (Ilyen szervezett menekulesre eddig nem volt szukseg, remelem, nem is lesz. A kertbe kiugras legyen a legnagyobb izgalom!)


6 megjegyzés:

  1. Folynak a könnyeim, miközben olvaslak. Fantasztikus munkát vállaltál, és a szervezettség minden képzeletemet felülmúlja. Várom a következő bejegyzésedet.
    Üdvözlettel: Trixi

    VálaszTörlés
  2. Bennem kavarognak az érzések, ahogy olvaslak; hihetetlen mennyire tartják magukat annak ellenére, hogy sokuknak semmije sem maradt; tisztelem azt is, hogy még ilyen helyzetben sem panaszkodnak, jó(inább rossz) magyar módjára, nálunk(köztük én is), sokat panaszkodom, és ilyenkor mindig elszégyellem magam, hogy ők még ilyen helyzetekben sem és mindig inkább a másikat helyezik előre.Aranyos lehetett Oba-san a Gaijin-san-nal, te is bájos vagy a két Kokosei társaságában.


    Erőt és kitartás kívánok nektek és mindenkinek!

    VálaszTörlés
  3. Véletlenül csöppentem a blogod olvasásába, de azóta nem mulasztanám el egy sorát sem ! Kitartást kívánok a munkához !
    Lenne egy kérésem : ha van egy kicsit netezni, és találkozol patchworkos oldalakkal, kérelk küldd el nekem a linkeket, mert én nem tudok japánul keresni, és a japán patchworkosok világhírűek ! Előre is nagyon köszönöm !
    email: dr.varga.agnes@gmail.com
    Minden jót, erőt, egészséget és kitartást kívánok ! Varga Ági

    VálaszTörlés
  4. hihetetlen ez a hires japan mentalitas.... egyedi az biztos. koszi az ertekes es erdekes informaciokat. varom en is a tovabbi bejegyzeseket.

    orsi

    VálaszTörlés
  5. Itthon ez a mentalitás elképzelhetetlen volna.
    Nagyon magas fokon szerveznek, és dolgoznak.
    Igazi emberi értékeket mutatsz be.
    Sok kitartást az ember feletti munkához.
    Minden részt elolvasok, és már várom a következőt.
    gabi

    VálaszTörlés