2011. február 21., hétfő

Napsütötte Oszaka

Olyan hirtelen dontottuk el, hogy megis utazunk, mint amilyen hirtelen bujt elo a hetagra suto nap a felhok mogul hogy kiviragoztassa - egyelore meg csak az iwakiak szivet, aztan majd a porcsinfuvet is a viragarus haza elott. Egy szombat delelotti programot lefujt a szervezoje, igy erdemesnek talaltuk nyakunkba kapni Honshu-szigetet es hosszanti iranyban atszelve, 11 orat es kilencszaz kilometert utazni egesz Oszakaig, ahol osszejott nehany itt elo magyar lany.

Es meg a csomagok is elfernek...

Hogy mas orszagban vannak-e ilyen buszok, azt nem tudom, otthon nem talalkoztam hasonloval. A japan ejszakai jaratok kenyelme a repuloket is meghazudtolja, mar ami a szekek lehetseges hatradontesi szoget illeti. Harom kulonallo szeksor, labunk alatt lehajthato puha pluss talapzat, minden utasnak takaro, papucs, a vezetofulket az utastertol elvalaszto patentos fuggonysor, ajandek dobozos tea. Es  apro figyelmessegek, pl. hogy miutan az utolso folszallohelyen csatlakozo utas is elfoglalta helyet (10 perc) oltjak csak le a villanyt. Ez nem penz, hanem figyelem kerdese... Ilyen feltetelek mellett meg az en kenyes szervezetem is behodolt az alomnak, hacsak nehany orara is.

Regi korok tukre

Szombaton Hiroshival egesz nap a varosban csavarogtunk, az oszakai varat es kornyeket jartuk be. A varat a XVI. szazadban a masodik orszagegyesitonek is nevezett Toyotomi Hideyoshi hadur kezdte el epittetni  (az orszag egyesiteset Oda Nobunaga kezdte el), az utolso simitasokat pedig Tokugawa Ieyasu, "a vilag (=Japan) lecsendesitese"-ben erdemeket szerzett shogun idejen vegeztek el. Az oszakai var korul talalhato az egyik legszelesebb vararok, ma is tele vizzel. (A falakon latjuk, a vizszint meddig emelkedett.)



Szembenez mult es jelen


Emelkedes


Alabb a mindenre kiterjedo figyelem peldaja. Egy kivagott fa megmaradt ronkjet tekertek korul egy "Figyelem! Veszely!" feliratu szalaggal. Feltetelezem (szeretnem hinni), hogy ez atmeneti megoldas a tonk kiasasaig.


"Chuui, kiken!"



Sportos idoutazo

Otto-papanal szalltunk meg. Mar ot honapja nem talalkoztunk, ugyhogy jo volt kicsit beszelgetni. A japan csaladok gyermekvallalasi kedvet sajat allitasuk szerint ket dolog veszi vissza. Az egyik a rettenetesen draga oktatas, a masik pedig a szuloktol, rokonoktol valo tavolsag. A nagyszulok ezer kilometer tavolsagbol nem tudnak besegiteni.




Kozepen


latkep aranyhallal


...s a hal alatt valok

A kendo-kozonseg bent mezitlab

"Veszelyes" szalag "Tartsuk tisztan a parkot!" tablaval

Kaptunk egy fulest, hogy a vasarnap delelottunkbe emberi idoben hol fer bele egy mise, ugy, hogy ne kessuk le a magyartalalkozot sem. Meglepetesemre egy gitaros misebe csoppentunk. Ket rozoga gitar, egy harmonium, es egy nevet-nem-tudom dob, ami olyan, mint egy hangszoro es rajta ul aki uti. En nagyon fontosnak tartom, hogy ha zenelunk, adjunk a szinvonalra is, de itt olyan legkor vett korul, hogy csak ultem es arra gondoltam, mennyi tanulnivalom van meg az eletben... meg hogy boldogok a tisztaszivuek. A neha ritmikailag (is) szetesett, de szivbol zenelo sracok valami olyan jelenletet sugaroztak, mint a ciganyarcu, hatarozott es elenk szemu filippino pap, aki angolul, aztan japanul beszelt - egyszeruen es oszinten. Kedvunk tamadt minden hetvegen vegigutazni fel Japant, hogy itt megpihenjunk.


Ahova jo volt beterni... 

Ismeretlen vandorkent

Sakuranomiya-i templom


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése