2011. február 20., vasárnap

Jó ebédhez szól a nóta - magyar konyha Iwakiban

Nagy sikere volt a gulyasnak es a turogombocnak a februar elso szombatjan megtartott Hungarian Cooking Class-on, a magyar fozoklubban. Ilyet nehany havonta rendez a Varoshaza stabja, mindig mas nemzet gasztronomiajaba 'bepillantando', es altalaban 10-20 resztvevoje van, ezert is esett jol, hogy ez alkalommal negyvenketten jottek el. Feher hollo errefele az europai, kis hazankat pedig egyelore egymagam kepviselem.

Igazi kalocsai paprikaval
A kulturhaz minden szukseges eszkozzel folszerelt nagy konyhajaban fozocskeztunk, ot ember alkotott egy csapatot. Kulon erre az esemenyre hoztam otthonrol decemberben gulyaskremet es pirospaprikat, kalocsait, eros es edes valtozatban is, a rend kedveert. A tablan egy japan hazaspar Magyarorszagon keszitett fotoit lathatjatok. Ok nemetul szolitottak meg, mert mint kiderult, Jurgen nemet nyelv klubjanak oszlopos tagjai. Ez olyan filmbeillo volt. Azert az becsulendo, hogy hatvan evesen elkezdenek tanulni egy idegen nyelvet.


Nem tudtam lebeszelni a szervezoket a salatarol...
En laptopon vittem kepeket, es meseltem is amennyit tudtam, mert egy ilyen tavoli - es valljuk be, tobbek szamara ismeretlen - orszag gasztronomiajarol beszelni csak ugy erdemes, ha egy csipetnyi kulturat, tortenelmet is hintunk a talba. A hivatalos forgatokonyv az volt, hogy az egyszerre koremgyult csapatoknak bemutatok egy munkafazist (pl. hagyma aprora vagasa, dinsztelese, fuszerek...), majd mindenki visszaroppen az asztalahoz es megvalositja azt.


Egy-egy magyarazathoz mindig probaltam adagolni par csepp altalanos ismeretet, a gulyas- paraszt etel - alfold - szurkemarha - ridegtartas vonalon ket mondattal eljutottam az Ural-hegysegig es vissza, ahonnan mar csak egy ugras volt gyogyfurdoink jotekony hatasa, a jo magyar borok, tancos kedvunk, tejfol-kozpontu gondolkodasmodunk es a puli.


A csipetke keszites kulon mutatvany volt, sejtettem, hogy elvezni fogjak. A japan alapossagra jellemzo, hogy amikor korbe felmutattam, nehanyan megnyomkodtak a "minta tesztat", hogy erezzek, milyen masszivra kell gyurni - ez olyan aranyos volt.  Jo suru, eros levest fozott mindegyik csapat es izlett is nekik! A "túrógombók"-nal, ahogy ok mondtak:) volt bennem egy kis izgalom, hogy vajon szetesik-e fozeskor... Mondtam milyen nehez megtalalni az aranyt, hogy gumilabda se legyen, de azert egyben is maradjon es en orultem a legjobban, amikor az eredmeny japan szajiz szerinti puha, omlos t-gomboc lett. Ok nagyon szeretik a puha, finom eteleket, kivaltkepp sutemenyekben. De az egesz kulturajuk olyan, mint a konyhajuk: "nem tolakodo", finoman egymasra hato es egymast kiegeszito harmonia.


készül a "túrógombók"


Talalva!

Meglepo volt, hogy ferfiak is eljottek fozni, nem is akarmilyen lelkesedessel. Egy anya, aki a lanyaval jott, meselte, hogy negy evig eltek Magyarorszagon, amikor a ferje kikuldetesben volt nalunk. Az akkor ovodas koru lanya Japanba visszaterve tobbszor szembesult azzal, hogy tajszolasban beszel; kisse magyaros volt a japan kiejtese. :) 

Oket minden erdekelte :)

Hatterzenekent a Botosanka egyuttes moldvai csango muzsikaja szolt, es hogy ne csak halljak, hanem lassak is, magamra oltottem a moldvai nepviseletet, ami nagy tetszest aratott. Kotottem par uj ismeretseget is, aminek kulon orulok. Kivancsian varom a kovetkezo alkalmat, ezuttal az asztal masik oldalan.


A stab altal nyomtatott,
mindenkinek kiosztott receptfuzet


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése