A Fukushima Maraton fura figurái

Vasarnap a szel megmutatta, mire kepes - jo napot valasztott erre, a Fukushima Maraton napjat. A varosunkban megrendezett esemenyen tobb, mint 4000 ember vette a batorsagot rajthoz allni. Mi a konnyebbik utat valasztva egybol a celszalagnal gyulekeztunk, es el nem hiszitek, de ez is rengeteg elmenyt tartogatott! A kek eg es verofenyes napsutes csaloka baja igazi cudar teli idot takart, de hirtelen rankbukkant Ayako baratnem nem-szuno lelkesedese atragadt ram is - o mar az elstartolastol kint volt es mint egyszemelyes, de mindenkit biztato szurkolotabor, rongyosra kiabalta a hangszalait - en eleinte a folyamatos tapsolassal gondoltam fenntartani a szukseges hofokot, kesobb egyre batrabban kiabaltam be a versenyzoknek a buzdito "Ganbatte!"-kat (Hajra!), meg "Otsukaresamaaaa!-kat (Szep volt!)

Aranyos kulonben a szokas, hogy egy-egy ilyen nagy verseny elott a sportklub-ban, ahova jarok (edzoterem, tenisz es uszikomplexum), hatalmas vasznat feszitenek ki a bejaratnal, amire kulonbozo buzdito uzeneteket lehet irni. Ez is milyen japanos csapatepito dolog, nem?

Ayako, a leglelkesebb szurkolo!

A futam kulon erdekessege, hogy vannak versenyzok, akik nem birnak magukkal es beoltoznek mindenfele jopofa figuranak es lokottebbnel lokottebb maskarakban futjak vegig a 42 km-t, ezzel szorakoztatva a kozonseget! Megmondom oszinten, en nagyon jol szorakoztam rajtuk, tenyleg!

"Eat beef, drink milk!"

Ooo...asszem, cica.

Hozzatennem, hogy igen, ok tisztes csaladapak es adott esetben komoly uzletemberek, de Japanban ez bevett humor, egy ilyen plussmackonak oltozott cegvezeto masnaptol nem valik automatikusan guny targyava, mint ahogy abban sincs semmi kulonos, hogy felnott ferfiak "Hallo Kitty-s" neszeszerrel, vagy mas, nalunk egyertelmuen "noi" targyakkal, kiegeszitokkel jelenik meg. Ennek a hattereben a vilagszerte tapasztalhato "nemek hataranak elmosodasa" mellett fontosabb szerepet jatszik az, hogy Japanban az emberek szeretik es ertekelik "A Szep"-et, legyen az harom szal muveszien elrendezett virag (ikebana), egy jol atgondolt, nemes ecsetvonassal papirra vetett irasjel (kalligrafia), a tea es a vendegek harmonikus talalkozasa (teaszertartas), vagy egy bamulatos esztetikai erzekkel becsomagolt ajandek... Igaz, hogy ma mar a divat vilagaban Magyarorszagon is kulon helye van az effele iranyzatoknak,  szerintem azert mig az atlag europai, vagy legalabbis a magyar ember az ilyen megjelenest az "egyertelmuen gaz" kategoriaba sorolja, itt a lelek finom, kedves rezdulese.

Igen, nyuszi...most mit csinaljak? :)

A kemeny mag. Hozzajuk sok versenyzo-barat futott szelre pacsizni.

Lolita ruhaba bujt ficko. (Azert ez itt is eros)

Kato-chan (japan figura).

Takoyaki (az a polipgolyocska, de itt mast akartam irni)...Szoval Taiyaki (hal formaju edes - vanilia/szojababkrem - toltelekkel toltott suti) - versenyzo.

Tikkadt csibe a cel elott...

De a legjobb...

...a japan Busooo! (Mint nalunk a Busojaras, Japannak is csak

egy bizonyos videken szokas a Namahage-"jaras".)

Akita-prefektura bizonyos reszein latogatja a kisgyerekeket (akik sokszor elsirjak magukat tole),

hogy bator, jo felnott valjek beloluk. Kulonben affele telvegi ujev-koszonto hagyomany.

Vegul bemutatom az oltonyben, aktataskaval futo urat.

Nyakaban a koszoru, amit minden versenyzo jutalmul kapott.

Kulonben a kosaras csapatbol egy fiu es egy lany futottak vegig a tavot, eredetileg miattuk mentunk ki, de pont roluk nem sikerult ertekelheto kepet csinalni. Feltunoen sok senior versenyzo volt, 60 koruliekre gondolok... Hiroshi munkahelyerol is indultak paran, kollegak, nagy-kutyak, nagy halak (nem ugy, ok normalis mezben. :) ) 

Egy szo mint szaz, nem kellett messzire mennunk a hetvegen, hogy erdekes alakokkal talalkozzunk. Osszegzes: "Figyi, Hiroshi, tok jo ez a futas...jovore...? ---- "...is kijohetunk szurkolni."

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ahh, lapzarta utan erkezett a hir, hogy nem csak full-maraton tav volt, hanem 5 es 10 km is, meg a Szulo-gyerek tav, a 2 km. Igy mar mas...azert csimpokomon-jelmezben lenyomni a negyvenkettot kicsit durva lett volna...(bar, itt sose lehet tudni :)