Mai babakocsis sétánk alkalmával 30 méteren belül két ismeretlen is rámköszönt, az első egy nagyon öreg, nagyon cuki nénike volt bottal, őt tuti, hogy nem ismerem, a második egy középkorú fickó a sarki ábc előtt, lövésem sincs, ki lehetett, de tiz méterről mosolyogva köszönt. Reflex-szerűen meglapogattam a fejem tetejét, hátha furán áll a hajam, vagy valami, de nem...Mondtam is a lányomnak, hogy vagy sztárok vagyunk, vagy kandikamera, de nem érdekelte egyik sem, édesdeden aludt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése