Nehany pillanatkep a magyar oszbol, minden szomorusagaval es oromevel. Meg a sarga leveleivel, amik igy is, ugy is lehullanak. De aztan jon csak a tanc! Ez a dal sok mindenrol szolhat, nekem most azt uzeni, ami a cime.
Mi az, amit adhatunk onmagunkon kivul? Mi lehet tobb, mint leulni egymas melle, elmerulni egy beszelgetesben es nezni a jol ismert szemeket, ujra folismerni az otthont egy regnemlatott pillantasban, visszaidezni annak a jelenletet, aki koztunk volt es most utra kelt, racsodalkozni a negyeves bolcs kijelentesere, ujra ovodasnak lenni, kinevetni magunkat, vagy egyutt lekesni a HEV-et es diderges helyett rendelni egy olyan-amilyen-de-a-mienk melegszendvicset? Lehet, hogy egyutt kerdezzuk, miert ilyen rohadt nehez az elet, de merem remelni, sosem vagyunk egyedul a fajdalomban ("s aki egy vankosra borulva nem erzi magat egyedul, valoban nincs egyedul...").
Rebusek foprobalnak...
...a csepeli Marton napi ludassagokra!
Liba-buli volt a javabol!
Lelkes fellepo. Lampalaz? Nos az sehol.
Csak ugy.
Japan, keszulj, nemsokara jovok!
A vari ablak parkanya - szinmu harom folvonasban,
noverekkel, sogorasszonyokkal
Jo ebedhez telepedtunk
Csaladi advent
Mult...
...es a jovo!
köszönöm a sokféle pillanat ilyen érzékletes tolmácsolását és az elejéről a vánkosra borulós idézetet! (honnan idéztél? sajnos nem tudom.) pont legjobbkor.
VálaszTörlésörülök, hogy ha már így alakult minden szomorúságával a hirtelen hazamenés, legalább fel is tudtál töltődni!
az unokahúgaid is irtó helyesek :)
Anna, a reszlet Pilinszkytol van, a Zsoltar. Oleles meg meg egy.
VálaszTörlésZsoltar
Aki több napos éhezés után
kenyérre gondol:
valódi kenyérre gondol.
Aki egy kínzókamra mélyén
gyengédségre áhítozik:
valódi gyengédségre vágyik.
S aki egy vánkosra borulva
nem érzi magát egyedül:
valóban nincsen egyedül.