2011. december 8., csütörtök

Szent Márton köpenye

Nehany pillanatkep a magyar oszbol, minden szomorusagaval es oromevel. Meg a sarga leveleivel, amik igy is, ugy is lehullanak. De aztan jon csak a tanc! Ez a dal sok mindenrol szolhat, nekem most azt uzeni, ami a cime.  


Mi az, amit adhatunk onmagunkon kivul? Mi lehet tobb, mint leulni egymas melle, elmerulni egy beszelgetesben es nezni a jol ismert szemeket, ujra folismerni az otthont egy regnemlatott pillantasban, visszaidezni annak a jelenletet, aki koztunk volt es most utra kelt, racsodalkozni a negyeves bolcs kijelentesere, ujra ovodasnak lenni, kinevetni magunkat, vagy egyutt lekesni a HEV-et es diderges helyett rendelni egy olyan-amilyen-de-a-mienk melegszendvicset? Lehet, hogy egyutt kerdezzuk, miert ilyen rohadt nehez az elet, de merem remelni, sosem vagyunk egyedul a fajdalomban ("s aki egy vankosra borulva nem erzi magat egyedul, valoban nincs egyedul..."). 

Rebusek foprobalnak...

...a csepeli Marton napi ludassagokra!


Liba-buli volt a javabol!


Lelkes fellepo. Lampalaz? Nos az sehol.


Csak ugy.


Japan, keszulj, nemsokara jovok!


A vari ablak parkanya - szinmu harom folvonasban,
noverekkel, sogorasszonyokkal


Jo ebedhez telepedtunk


Csaladi advent


Mult...


...es a jovo!








2 megjegyzés:

  1. köszönöm a sokféle pillanat ilyen érzékletes tolmácsolását és az elejéről a vánkosra borulós idézetet! (honnan idéztél? sajnos nem tudom.) pont legjobbkor.
    örülök, hogy ha már így alakult minden szomorúságával a hirtelen hazamenés, legalább fel is tudtál töltődni!
    az unokahúgaid is irtó helyesek :)

    VálaszTörlés
  2. Anna, a reszlet Pilinszkytol van, a Zsoltar. Oleles meg meg egy.

    Zsoltar

    Aki több napos éhezés után
    kenyérre gondol:
    valódi kenyérre gondol.

    Aki egy kínzókamra mélyén
    gyengédségre áhítozik:
    valódi gyengédségre vágyik.

    S aki egy vánkosra borulva
    nem érzi magát egyedül:
    valóban nincsen egyedül.

    VálaszTörlés