Ezért is szeretem Japánt!

A karacsonyi vacsora kepei melle bonuszkent elmeselem, hogy tortenik a butorkiszallitas japan modra. Mivel ket felol jovo csaladi oroksegkent keptelenek vagyunk megalljt parancsolni a konyvek szaporasaganak, azok csak gyulnek, gyulnek, igy, hogy legyen hol lakniuk, vettunk egy brendnyuu konyvespolcot. Vasarlaskor megallapodtunk a szallitas napjaban, melynek eljovetele elott valo napon telefonon egyeztettuk az idopontot (persze ez is le volt zsirozva, hogy elotte valo nap fognak ezugyben hivni du. 2 korul :). Altalban ket oras intervallumot szokas megadni, amit pontosan tartanak is, ennek ertelmeben ma delutan egy es harom kozott tavolsagokat meregetve, szoszoket porszivozgatva, nagy ahitattal vartuk oket.  (Kozben porkolt erkezik balrol krumplipurevel, franciasalataval, ecetes hagymas-paradicsomsalataval, miso-levessel)

Egy ora negyvenotkor csengettyuszo, s az ajtoban megjeleno ket szallitoember meghajlasaval el is kezdodik a vigjatek egyfelvonasban. Udvariasan kozlik - amit mar a kaputelefonban is elmondtak -, hogy meghoztak a Ni... ceg arucikket es ha nincs ellenvetesunk, megkezdenek a becipekedest. Nincs ellenvetesunk, igy leteritik a honuk alatt szorongatott puha, vilagoskek takarokat az eloszobaban, majd az egyikuk cipojebol a masodperc tortresze alatt kilepve (es elnezest kerve a zavarasert) lepteink nyomaban beillan megtekinteni a helyet, ahova majdan az arucikk kerul. (franciasalata tejfol nelkul, csak majonezzel)

A gyors vizualis felmeres utan egyszer visszakerdez, hogy "akkor tehat ITT?" (es szakszeru mozdulattal kerdoleg mutatja is az uresen hagyott falszakaszt), majd miutan mindketten bolintassal megerositve nyugtazzuk a lokalizaciot, "Nos, akkor ezennel engedtessek meg nekunk elkezdeni a beszallitast" mondattal finoman lepkedve visszasiet. Minden mondata es mozdulata begyakorolt, a ceg altal eloirt muveleti utasitasokat koveti. Nem hangzik el egyetlen folosleges szo sem es nincs semmi "Nnnna, Isten ovja a kiralynot, emeljuk Pityikem!", "Keziccsokolom, biztos nem harap a kutya?", "Hohooo, lassiccsa koma! Ezt cseppecsket ratoltuk"... ehelyett van a figyelmes, csondes es udvarias: "Harom-es!", a visszafogott, de hatarozott  "Fordulunk!", illetve a kisse felszeg "Jo." - es a profi szemkontaktus. Marmint egymas kozott. Jo, hogy nem is minket jottek bamulni... (De ezt kulonben mar megszoktam; ram a rendor sem nezett, amikor a nemzetkozi jogsival kapcsolatban kerdeztuk az orson, persze mert Hiroshi kerdezte es ilyenkor en, a kulfoldi, megesik, hogy legnemuve valok a japanok szemeben ;) - kozben a desszertet mutatom, rakott palacsinta)

Tehat a konyvespolc immaron uj helyen feszitett buszken, s mig az egyik szallito osszehajtogatta a pledeket (a tettek embere), a masik (o volt a beszelo) szajabol elhangzott a roskadasig begyakorolt es naponta tizenhatszor ugyanilyen hangsullyal es hangszinen intonalt mondat: "Kerem, vizsgaljak meg, latnak-e jelen arucikken barmifele hibat-bibit-elvaltozast!" En gatlastalan kozvetlenseggel eszreveteleztem, hogy "Namost vagy a polc lejt, vagy az egesz emelet, mert...", de folismerve, hogy ez nem az o hataskoruk, nem forsziroztam tovabb a temat. "Amennyiben rendben talaljak jelen arucikket - folyatta (belegondoltam, vajon kirugjak, ha neven nevezi a konyvespolcot?!) - jelentektelen, sutacska cegunk munkaja ezen a ponton veget is er." (olyan szot hasznalnak a sajat cegukre (es egyeb sajat dolgaikra, beleertve a sajat vezerigazgatot is), ami kisebbiti azt, mig a kedves vasarlonak meg a szobaszemeteset is tiszteletremelto jelzovel emlitik es teszik odebb elozetes engedellyel, ez annyira jo!)

Meg annyi dolgunk volt, hogy az ajtoban "Tiszteletremelto kezjegyunkkel ellassuk az o buta kis atveteli elismervenyuket", majd a ket szallito - hodolva a keretes szerkezet szepsegenek -, szempillantas alatt, le sem hajolva cipojebe ugrott, meghajolt, udvariasan elkoszont es tavozott - volna  de en, a kulfoldi az eloadas zaropillanataban felrugva a jozan esz osszes szabalyat, boldog ujevet kivantam nekik. Erre szerepukbol kiesve, idevago muveleti utasitas hianyaban zavartan mosolyogva mormoltak valami koszonjuk-ot es eltoltak (ostobacska) guruloskocsijukat a lift iranyaba.