O-bon, Geibikei

Harmadik napunk utolso allomasa Iwate prefektura gyongyszeme, a festoi Geibikei volt. A szoros sziklakkal (aranylo pontyokkal es szurkegemekkel) szegelyezett kanyarulatait megcsodalando, negyvenedmagunkkal szalltunk be ebbe a szeles ladikba. A folyo alig erzekelheto folyasa (szinte allt) fokozta a csendet, amit meg a csaklyas kormanyos bacsi tajat bemutato tortenetei (es szoviccei) is csak alig tortek meg. Kilencven perc tomeny termeszet. A folenk magasodo sziklafalak nehol elertek a 120 metert is, egy-ket helyen pedig leomlott kogorgeteg jelezte a marciusi renges nyomait. Itt-ott kulonbozo formakat lehetett az ormokon latni, odakepzelni, egy ilyen "orr" formarol kapta a szoros a nevet is (bi - orr).

A vizmelyseg szinte vegig egy meter koruli, nagyon sekely folyo.

Ezen a ponton partaszalltunk es husz perces piheno/seta kovetkezett.

A falban tatongo lyuk kore szovodo tortenet szerint aki beletalal a szerencsekovel, azt kiserni fogja a joszerencse. Szerencsekovekrol a csaklyas bacsi gondoskodott (asszem, szazasert volt egy zacsko, vagy tiz darab diszes kaviccsal), en azert nehany sima parti kaviccsal is probalkoztam.

Hiroshi sikeres dobasainak egyiket lathatjuk - a baseballos mult nem mult el nyomtalanul. A kis utazotarsasag meg is tapsolta :). Itt lathato maskulonben, a sziklafal nehol mennyire a viz fole hajol.

Visszauton csaklyas bacsi ket notat is elenekelt, mindketto a Geibikei-rol szolt - azon a specialis rezgo hangon, ami a japan nep -es mudalok eneklesi stilusara annyira jellemzo.