2013. február 3., vasárnap

Azukis-epres

Örömmel jelentem, újra itt vagyok! Vagy inkább: még mindig itt vagyok! Itt, Fukushima tengerparti csücskében, ahol a szél mindig fúj, és mindig jó irányba. Változás annyi, hogy (a hosszú i kivételével) lettek ékezeteim és megszületett első gyermekünk, Yumika. Mostantól a kicsilánnyal együtt fedezzük föl e kultúra szépségeit, érdekességeit. Mindjárt egy folytatásos történettel kezdem, mellyel a japán gasztronómia világa mellett a hires-hirhedt udvariasság-kérdéskörbe is belekóstolunk. A johurtosról lesz szó. 
 
 
Először még szülés előtt, nagy hassal és hasonló reményekkel léptem be hozzájuk, kis boltocska, habos-babos enteriőr, igéretes választék, házi joghurtkülönlegességek, hogy aszongya gesztenyés, mentás, azukis-epres. A pult mögött két, formaruhába öltözött eladóhölgy, előttem egy nagymama óvodáskorú unokájával épp rendel. Annyira megörültem a cukormentes natúrjoghurt láttán hogy nagy lelkesedésemben (megint) elfelejtettem, hogy Japánban bizonyos boltokban akárhány fős is a személyzet, egy pultnál egyszerre mindig csak egy vásárlót szolgálnak ki. Tudniilik egyikük kérdez és kiválogat, másikuk összeállit és csomagol, vagy kasszát kezel, de egy percre sem oszlik meg a figyelem. Ezzel is megtisztelik a vásárlót. Én, "világ bunkaja" meg, mint elefánt a porcelánboltban, kérdéssel rontottam rá az egyik eladóhölgyre, miközben ő épp a nagymamára összpontositott, ugrásra készen állva a kasszánál (mig kolleganője csomagolta a dobozkákat). Persze udvariasan válaszolt, hogy "szörnyen sajnálja, de cukormentes joghurtból csak natur van", de ezalatt fél szemmel továbbra is a nagymamát és a dobozoló kolleganőt figyelte. Elkészült a rendelés, nagymama fizetett, a gondosan összeállitott áru diszes szatyorba került (hűtőtasakkal!), az eladóhölgy a nagymamát és unokáját a kijáratig kisérte, kinyitotta nekik az ajtót, majd kint átnyújtotta a szatyrot, meghajolt és biztonságos hazautat kivánva elköszönt. Ejha, micsoda kiszolgálás! - gondoltam én és lendületből kértem 200 gramm gesztenyéset (mert hogy Japánban grammban számolnak). A szép csomagolást megkaptam ugyan, hűtőtasakkal együtt, de azt a mérhetetlen modortalanságot kellett eltűrnöm, hogy az eladónő a pultot megkerülve bent adta át a szatyrot .Szép meghajlással ugyan, de a kijáratig kisérés elmaradt, és bár kivánta, hogy legyen szép napom, az ajtót már derogált kinyitni. Na, ide sem jövök többet...- motyogtam magamban, de aztán kitaláltam egy jobbat: próbára teszem őket. Addig fogok ide járni, mig - mint törzsvendég, mert a mami biztos az volt  - ki nem érdemlem a bolt előtti szatyorátadást. Kiváncsi vagyok, mikor billenek át ebbe a megtisztelő státuszba. Második látogatásom - bár hordozókendőben Babácska is velem volt - a 100 gramm azukis-epressel egyelőre még nem tette meg hatását, de nem adom fel!




11 megjegyzés:

  1. Szia!

    Először is gratulálok kislányod születéséhez :-)

    Örülök, hogy újra olvashatok Tőled a japán emberek életéről, köztük a Tiétekről.

    Furcsa, hogy grammban kell kérni a joghurtot. A kép alapján fagyit vártam a leírásban :-)

    VálaszTörlés
  2. ... en is szeretek probara tenni:)))

    VálaszTörlés
  3. Szia,
    de jó, hogy újra itt vagy! Néha reménykedve benéztem a blogodra, szerettem olvasgatni, érdekes :)
    Gratulálok a babához!!!
    Vera

    VálaszTörlés
  4. @Stumpi, @Vera: köszönjük a gratulációt! Igen, tényleg fagyi is lehetne az edényekben!

    @17:58-as hozzászóló: na, mindjárt jön ám a folytatás!:)


    VálaszTörlés
  5. Gratulálok Yumikához :) Én is sokszor felnéztem, teljes sokkot kaptam, hogy már nem csak te írod a blogot :) haha ^^

    VálaszTörlés
  6. Gabi, nagyon örülök, hogy újra vagy. Sok boldogságot és egészséget a kis trónörökössel:)

    VálaszTörlés
  7. Gratulálok az egész Családnak és nagyon jó egészséget kívánok!

    VálaszTörlés
  8. Gabi, gratulálok Babácskához!!! :)
    Én is azok táborát gyarapítom, akik néhanapján felkukkantottak ide, míg nem írogattál, reménykedve, hogy visszatérsz! :)
    Nagyon sok boldogságot kívánok Nektek!
    Renáta

    VálaszTörlés
  9. Ada, Forgószél, Évamama, Renáta!
    Köszönjük a gratulációkat és örülök, hogy örültök a folytatásnak! Majd jövök, ahogy tudok - rendszertelenül, de lelkesen! :D

    VálaszTörlés