Azukis-epres

Örömmel jelentem, újra itt vagyok! Vagy inkább: még mindig itt vagyok! Itt, Fukushima tengerparti csücskében, ahol a szél mindig fúj, és mindig jó irányba. Változás annyi, hogy (a hosszú i kivételével) lettek ékezeteim és megszületett első gyermekünk, Yumika. Mostantól a kicsilánnyal együtt fedezzük föl e kultúra szépségeit, érdekességeit. Mindjárt egy folytatásos történettel kezdem, mellyel a japán gasztronómia világa mellett a hires-hirhedt udvariasság-kérdéskörbe is belekóstolunk. A johurtosról lesz szó. 

 

 

Először még szülés előtt, nagy hassal és hasonló reményekkel léptem be hozzájuk, kis boltocska, habos-babos enteriőr, igéretes választék, házi joghurtkülönlegességek, hogy aszongya gesztenyés, mentás, azukis-epres. A pult mögött két, formaruhába öltözött eladóhölgy, előttem egy nagymama óvodáskorú unokájával épp rendel. Annyira megörültem a cukormentes natúrjoghurt láttán hogy nagy lelkesedésemben (megint) elfelejtettem, hogy Japánban bizonyos boltokban akárhány fős is a személyzet, egy pultnál egyszerre mindig csak egy vásárlót szolgálnak ki. Tudniilik egyikük kérdez és kiválogat, másikuk összeállit és csomagol, vagy kasszát kezel, de egy percre sem oszlik meg a figyelem. Ezzel is megtisztelik a vásárlót. Én, "világ bunkaja" meg, mint elefánt a porcelánboltban, kérdéssel rontottam rá az egyik eladóhölgyre, miközben ő épp a nagymamára összpontositott, ugrásra készen állva a kasszánál (mig kolleganője csomagolta a dobozkákat). Persze udvariasan válaszolt, hogy "szörnyen sajnálja, de cukormentes joghurtból csak natur van", de ezalatt fél szemmel továbbra is a nagymamát és a dobozoló kolleganőt figyelte. Elkészült a rendelés, nagymama fizetett, a gondosan összeállitott áru diszes szatyorba került (hűtőtasakkal!), az eladóhölgy a nagymamát és unokáját a kijáratig kisérte, kinyitotta nekik az ajtót, majd kint átnyújtotta a szatyrot, meghajolt és biztonságos hazautat kivánva elköszönt. Ejha, micsoda kiszolgálás! - gondoltam én és lendületből kértem 200 gramm gesztenyéset (mert hogy Japánban grammban számolnak). A szép csomagolást megkaptam ugyan, hűtőtasakkal együtt, de azt a mérhetetlen modortalanságot kellett eltűrnöm, hogy az eladónő a pultot megkerülve bent adta át a szatyrot .Szép meghajlással ugyan, de a kijáratig kisérés elmaradt, és bár kivánta, hogy legyen szép napom, az ajtót már derogált kinyitni. Na, ide sem jövök többet...- motyogtam magamban, de aztán kitaláltam egy jobbat: próbára teszem őket. Addig fogok ide járni, mig - mint törzsvendég, mert a mami biztos az volt  - ki nem érdemlem a bolt előtti szatyorátadást. Kiváncsi vagyok, mikor billenek át ebbe a megtisztelő státuszba. Második látogatásom - bár hordozókendőben Babácska is velem volt - a 100 gramm azukis-epressel egyelőre még nem tette meg hatását, de nem adom fel!