Ma emlekezik az orszag az egy evvel ezelotti termeszeti katasztrofara, a Higashi-Nihon-Daishinsai-ra. Delutan 2 ora 46 perckor mi is egy perces nema csenddel (mokutou) gondoltunk a fajdalmat hordozokra es adtunk halat az eletert. Azok a napok mindig bennunk maradnak (tegnap ejjel is volt egy kisebb foldmozgas, mintegy felhivas a folyamatos ebersegre), kozben bizakodva nezunk elore, tesszuk mindennapi kis dolgainkat - egyre intenzivebb tavasz-varassal. Ma delutan hazaerve ez a kis tollpihe fogadott az eloszobaban. Ott pihent a cipom orran. Rejtely, hogy kerult oda, mert az ajtok, ablakok vegig zarva voltak (de tudjuk, az angyalok maskepp kozlekednek). Jo, hogy vannak jelek, amikbol a foldi halando szamara egyertelmu, hogy Valakinek gondja van ra.
A tavasz meg jon, jon, feltartoztathatatlanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése