Második momiji-m

Oszi lombnezoben jartunk hetvegen, es mivel a szinpompaba borulas a huvosebb eszakrol indul del fele (a cseresznyeviragzassal epp ellentetes az irany), mi is elebe mentunk a dolognak Fukushima varos kozelebe. A Tsubakuro-volgyet es a hozza tartozo volgyhidat meg a delelotti napsutesben ertuk, hat fenseges latvany volt. Belegondoltam, hogy ezeket hogy epitik, es hogy en biztos nem lennek ipari alpinista. (Hajra Laja!;) Bar a momiji no sakari, azaz a lombszinesedes csucsa, vagyis amikor a legpompasabb a szinek kavalkadja - sejtesunkkel ellentetben meg nem erkezett el, azert igy is nagyon szep volt az erdo. A volgyben - a kepen epphogy latszik - egy sebesen szalado folyo vadregenyesiti tovabb a tajat.

Japanban egymast erik a pofogo vulkanok, az alabbi hegy kozeleben is pofogott egy kollega. Hetvege leven, egesz hosszu kocsisor kanyargott a hegy aljahoz vezeto uton, lepesben lehetett csak haladni, de megerte. Jopofa volt a tabla, mely arra a veszelyre hivja fol a figyelmet, hogy a vulkani gozok-gazok esetenkent nagy tomenysegben kerulhetnek a levegobe, ezert legyunk szivesek foltekerni a kocsi ablakat. Mivel mindekozben a vulkan kozeleben levo hegyre maszas nincs korlatozva, arra kovetkeztettem, hogy ezzel csak a tomeges koccanasokat akarjak elorelatoan elkerulni. A hegyre maszva osszeeshetsz, azzal nem okozol fennakadast :). Amugy logikus. De tenyleg! A hegy labanal levo pihenohelyen volt tobb kis etterem es egy mini-muzeum is. Ez utobbi nosztalgikus elmenyt okozott, volt benne ugyanis egy kozet-kiallitas! Rogton todultak a foldrajzorai emlekek es ilyen szavak jutottak eszembe, mint riolit-tufa, kiomlesi magmas kozet, biotit-csillamok, sial-sima - a japanok meg nem ertettek, mit bamulja ez a kulfoldi csaj orakig a dobozban levo kozeteket, es kozben miert nyerit nagyokat "AHA-telleg!"-ezve.

Hatterben a mukodesben levo vulkan, eloterben a videk egyik jellegzetes allata, a momonga, azaz repulo mokus. Arrol is beszelgettunk, hogy milyen belegondolni, hogy ez a vulkan is tulajdonkeppen barmikor kitorhet es akkor valoszinuleg annyi meg egy bambi. Es megint tudatosult bennem, hogy a japanok tenyleg minden nap ilyen fenyegetettsegben elnek, viszont mivel ennyire a mindennapjaik resze a foldrenges, vulkankitores, stb. lehetosege, ezert konnyebben egyutt elnek vele.

Es kicsivel odebb, a hegyek kozott jarva lathattuk, milyen, amikor a termeszet belakja a teret... 

Az alabbi kepen en egy lombok kozt kirajzolodo Magyarorszag format latok -

a nagy tavolsag, biztos csak az jatszik az erzekeimmel ;)

Kristalytiszta vizu hegyi patak es a medreben simara csiszolodott sziklak.

Valahogy igy formalodunk mi is egyre szebbe, nemde? 

Ebben a bejegyzesben kiprobalom a nagyobb meretu kepeket, irjatok meg, szerintetek melyik jobb: a korabbi posztokban (meg itt is) lathato kisebb, vagy ez a szelesvasznu meret!