Nikko-i kirandulasi jegyzokonyvem utolso bejegyzeset a templom bemutatasaval kezdem. Egesz Nikko olyan, mint ez a templomkert: csupa-buja, friss, hegyekkel olelt. Szent Antalrol elnevezett nemcsak a templom, hanem az itt mukodo ovoda is. Egeszen kis lelekszamu, csaladias kozosseg fogadott minket, nagyon nyitott emberek voltak; kicsit olyan erzesem volt, mintha hobbitok falujaban jarnank (sok pici es egy-ket hirtelen nagyra nott, aranyos ember). Erdekes momentum volt, ahogy a pap mise vegen kulon udvozolt minket, mint vendegeket es megkerdezte, honnan jottunk. Nem azt kerdezte, melyik orszagbol, hanem hogy melyik kozossegbol. Igy a valaszom: "Iwakibol" olyan erdekesen csengett a fulemnek. Iwakibol jottem. Tehat ez a kozossegi hovatartozas megelozte a nemzetisegit.
Mise utan meghivtak minket is az agapera, ahol megvitattuk a fukushimai helyzetet es kerdeztek Magyarorszagrol is. Rajtunk kivul ott volt meg a misen ket koreai lany is, akik szinten erre jartak, termeszetesen Korea deli felebol (Anna, mindjart eszembe jutottatok), tehat megvolt a nemzetkozi jelleg. A kinti csoportkep azutan keszult, hogy bent kattintottam egyet - ez olyan vicces helyzet volt, egyszerre folkerekedtek, hogy "Na, ne lopjuk kedves vendegeink idejet, mert sok meg a latnivalo, de ha mar kep, akkor az a Maria-szama szobra elott idealis, jo, eloszor csak kettotokrol, majd en fenykepezek, eljen az ifju par!"...majd beallt mindenki (tenyleg mindenki, ez volt benne a vicces), konstruktiv gyorsasaggal elkeszitett csoportkep, majd kaptunk kulon aldast a hazassagi evfordulonk alkalmabol, aztan elbucsuztunk. Ugy integettek, ahogy a kekedi haz kapujabol szokas a furdokanyarnal kifordulo busz utasainak.
Kis muhely, ahol elbeszelgettem az oreg mesterrel. Teaszertartaskellekkeszito. Farigcsalas kozben elmeselte, hogy sok ugyan a megrendeles, de a mestersege irant mar nincs akkora erdeklodes, mint korabban volt; a modern vilag futoszalagon gyart mindent, ugyhogy nincs is tanitvanya, akinek tovabbadhatna a muhelyt es a tudast. Egy-egy kis bambuszbol faragott eszkoz ara es minosege is igen magas.
Nikko egyik nevezetessege az Iroha szerpentin (Iroha-zaka). A gyonyoru kilatast ado hegytetore vezeto kanyargos ut a Heian-korban (794-1179) irodott hires japan versrol (Iroha uta) kapta a nevet. A vers (dal) kulonlegessege, hogy a japan szotagkeszlet minden egyes elemet tartalmazza, viszont mindegyiket csak egyszer, szovege pedig mely jelentessel is bir, a vilag mulandosagarol. (A dalrol bovebben itt olvashattok) A hasonlosag pedig abban rejlik, hogy az Iroha uta 47 szotagjaval megegyezo szamu kanyar visz fol a tetoig, es minden egyes kanyar nevet cseresznyeviragos tabla jelzi. Az alabbi kepen a "wo" kanyart sikerult lencsevegre kapnom. Biztato a szamozas, mert igy tudni lehet, hany hajtukanyaron at kell meg parancsolni a gyomornak, hogy tartson ki. En a tavoli pontba meredes mellett azzal probaltam lekotni a figyelmem, hogy hangosan recitaltam a verset (de jo is volt anno megtanulni!!:). Eleinte a keskeny ut ket savos volt, de a megnovekedett turistaforgalomra tekintettel 1965-ben atadtak a masodik Iroha utat (hahha, Iroha uta-utat), igy az egyik fol, a masik le vezeti a forgalmat, utankent ket savban.
Most pedig szot ker a termeszet - en el is hallgatok. Ez Nikko, gyonyoru vizeseseivel, erdoivel, hegyeivel!
Az Iroha szerpentin tetejen a jutalom maga a latvany: Kegon-no-taki. (Kegon vizeses. Nehezen kiveheto, de a varoska folott kodbe vesz egy to)
Az elkeritett reszrol lehet allitolag a legjobb szogben fenykepezni. Igy ez helyi privilegium jo aron. :)
Yu-taki (Yu vizeses. Egbol pottyan a friss hal.)
Egy ora alatt bejarhato, kiepitett erdei osveny a vizeses mellett.
Ryuzu-no-taki
És hozzátok is felszállt az ottani Kravjánszki Tomi a következő kanyarban? :)
VálaszTörlésJa ja, pontban tizenketto ora huszonnyolc perckor ;)
VálaszTörlés