Nem vagyok egy berezelos alkat, de Hiroshi nelkul picit felelmetesebbnek tunt a ket oraval ezelotti foldrenges, pedig annyira nem is volt eros. A gitar sem dolt el - ja, mert orokbefogadtam egy gitart. Igazabol mar egy ideje nalam van, az egyik romtakaritasnal talaltam, a nagy semmi kozepen hevert a homokban. Mottainai - kar lenne erte...gondoltam, es elhoztam. Szepen atneztem, megtisztitottam - a kulcsai kicsit rozsdasak, de nem veszes -, leszedtem elnyutt hurjait. Kozben vegig azon gondolkoztam, hogy talalhatnam meg a gazdajat. Most mar uj hurokkal dicsekedhet, igazan szepen is szol. Nem egy meregdraga darab, de valakinek nagy kincs. Mondhatnam azt is, hogy a Joisten kuldott nekem egy gitart, mivel gondjaim voltak a sajatom kihozatalaval, de inkabb azt remelem, hogy valami csoda folytan meglesz a gazdaja. Sajnos barhonnan hozhatta a viz, de nem adom fel a keresest, par honap mulva - amikor mar rendezettebb lesz azon a videken a helyzet -, visszamegyek es korbekerdezem az ott lakokat. Mar ha lesznek ott lakok. Ezert aztan meg nevet sem adtam neki. Mert tudjuk, ha elnevezem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése