Irhatnam, hogy: A napsuteses mult vasarnap delutan "dobszoval es harsonakkal" fuszerezett felvonulas hangjai csalogattak ki a szabadba, de nem volna igaz, mert amugy is setalni indultunk. Emiatt csak komotos keszulodesem csapott at hirtelen kiskabat-felkapasba, es az irany is adott lett. Amikor megcsapta fuleinket a fesztival hangulat, egyszerre neztunk ossze, en azert, hogy megkerdezzem, milyen unnep van ma, Hiroshi meg azert, hogy tajekoztasson: semmilyen unnep nincs ma. Iwaki kis varos, meg akkor is, ha lakossaga Gyor lakossagaval vetekszik, teruleten pedig ket Budapest is vigan elfer (Csepellel egyutt!:). Eszak-deli kiterjedese tobb, mint 50 km, de ugye 19 kis telepulest kell elkepzelni, tehat meglehetosen szellos, erdokkel hegyekkel tarkitott telepules. Ezzel azt akartam alatamasztani, hogy nem tul gyakoriak az unnepekhez nem kotheto fesztivalok, felvonulasok. Talan, mert eddigi Japan-beli tapasztalataim ezt sugalltak (=itt ritka az ilyesmi), talan mert tavolrol inkabb egy kotetlen formaju 'tavasz-unneples'-re asszocialtam, meglepeteskent ert a kovetkezo:
Nem tavasz-unnep, hanem egy atom-ellenes tuntetes (demo, azaz demonstracio) pillanatait sikerult lencsevegre kapnom. A tunteto tomeg - mintegy 100 fo - rendori biztositas mellett, rendezett sorban haladt elore hol jelszavakat skandalva, hol nem, de vegig valtozatos zeneszo kisereteben. Voltak, akik a megujulo energia felhasznalas mellett, masok a Tepco ellen (felreerthetetlen tomorseggel), ismet masok ugy altalaban az atomeneromuvek megszunteteseert emeltek szot (plusz sipot, dobot es nadihegedut). Kattintottam nehany fotot is, aztan utban a patakpart fele elbeszelgettunk errol a kerdeskorrol pro es kontra.
A megujulo energiaforrasok kozul ami Japanban igazan szoba johet, az a vizienergia illetve a geotermikus energia. (A nap, a szel es az ar-apaly erejenek felhasznalasa - bar vannak napkollektorok es szelturbinak - orszagos szinten kevesbe hatekony, a biomassza jelentossege elhanyagolhato). Mindkettohoz meg kell torni a termeszet-alkotta egyseget, a legtobb alkalmas hely nemzeti parkok teruleten fekszik, illetve az epittetesi koltsegek magasak. Ja, es ha 'lefurnak', meg nem biztos, hogy talalnak is geotermikus energiat. Ez a kontra. A pro az, hogy viszont ha egyszer rendesen megepitik, akkor sokkal de sokkal kevesebb kiadassal kell szamolni egy esetleges katasztrofa eseten, raadasul, mivel a sugarzas veszelyt kihuzhatjuk, az egeszsegugyi kockazata is minimalis. Nekem idonkent szoktak lenni ilyen vegtelenul egyszeru, de konstruktiv javaslataim (pl. hogy ha 'haromra' mindenki befizetne az adot, es visszatenne az ellopott garasokat, kiseperne hazatajan, akkor...mely esetben ugye nekem is ugranom kell, nem csak szamolni, mert azt viszont hatarozottan vallom, hogy eloszor kicsiben kell hűnek lenni), szoval ez is egy ilyen: hogy felolem nyerjen rajta ugyanugy a tepco, a kormany, az akarki, csak alljunk at a jovobelato megoldasokra. Mondom ezt magamnak is. Mert unokainktol kaptuk...
Míg egy csepp kőolaj és földgáz van a földben a megújulók sosem nyerhetnek normális teret sajnos.
VálaszTörlésegy, kettő, háááárom...:)
VálaszTörlésSzia Gabi, nekem lenne egy kérdésem japánnal kapcsolatosan.
VálaszTörlésÖrülnék neki, hogyha megkaphatnám az email-címedet, vagy pedig ide is írhatok, csak nem tudom, hogy szoktad e nézegetni a kommenteket.
Szia kedves Nevtelenul iro! Nyugodtan kerdezz itt!
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésAz lenne a kérdésem, hogy mivel foglalatoskodsz/dolgozol japánban?
Jelenleg haztartas-romtakaritas a fo munkakorom, aztan remeljuk, lesz mas is...
VálaszTörlés--------------------------------<<<---<@
A video most latom, hogy nem indul, majd butykolok rajta kicsit...
Na én vagyok az az első névtelen.
VálaszTörlésÉn régebb óta érdeklődök Japán iránt, olvastam is egy könyvet nemrég, a címe ,,Na, és hogy tetszik Japán?" (Hidasi Judit). Ebben voltak azok a dolgok amelyek igen megleptek. Pl, hogy Japánban a nőkkel nem úgy bánnak, mint pl idehaza. Két ember nem szerelemből házasodik meg, hanem pár ismerkedés után, ha szimpatikusak egymásnak, akkor már mehet is a házasság. És írta, hogy nagyon ritka a valódi szerelmi-házasság. És akkor hogyha az adott nő férjez megy akkor az ő egyetlen feladata a ház körüli teendők és a gyereknevelés. A férfival alig van, nem is alszanak együtt. Meg azt is írja, hogy a pár nem is él szexuális életet, hanem a férj elmegy valahová és ott valakik megteszik a felesége helyett... Na remélem érthető. Szóval elég lekezelőek a nőkkel szemben.
Akkor az interneten is sokat olvastam, ott is írja sok helyen, hogy férfiközpontú és a többi..
Meg a Japánok elviekben kedvesek, illedelmesek. Olvastam, hogy akiket nem ismernek azokkal nem is olyan kedvesek. Meg a buszokon/vonatokon pl bele rúgnak a másikba, bocsánatkérés nélkül. Akkor még sem olyan illedelmesek?
Mondjuk a könyvet 10-12 éve írták, azóta csak változott a helyzet-mondta barátnőm-de én ebben kételkedek.
Te biztos többet tudsz és neked biztos vannak tapasztalataid e téren. Örülnék, hogyha megosztanád velem. :)
Az az igazság, hogy régebben az volt minden álmom, hogy eljussak Japánba. Bár ezek után már inkább nem...
Szia Kerdezo!
VálaszTörlésNagyon erdekes kerdes, koszonom! Hidasi tanarno az emlitett konyvben 70-es, 80-as evekbeli elmenyeirol ir. Ezek a viselkedesmintak, szokasok a haboru utani evtizedekbol maradt sajatossagok. Azota (foleg a 90-es evektol kezdve) a Japan tarsadalom (is) hihetetlenul sokat valtozott. Kicsit olyan, mintha a mai magyarokat egy Jokai regeny, vagy a Szomjas Gyorgy-fele Falfuro c. film alapjan kepzelne el egy kulfoldi.
Hazassag ma: bar letezik a kozvetitett hazassag intezmenye is (nalunk ez a tarskozvetito iroda, de tagabban ertelmezve a netes ismerkedes is ide sorolhato), a hazassagok tobbsege spontan, szerelmi alapon kottetik. Az osszes ismerosom suliban, munkahelyen, barat, unokateso, stb. reven talalkozott jovendobelijevel. Szex a gyerekek szuletese utan es ugy altalaban a hazassagban - errol info hianyaban nem tudok nyilatkozni (de erdekelne az eredmeny!). Olyanrol hallottam, hogy az anya annyira a gyerek korul forog, hogy a ferjjel kulon agyban alszanak, de ez nem hinnem, hogy japan sajatossag. (Egyszer, ha bator leszek, majd kozvelemenykutatok ezugyben!!)
A nok helyzete ma: a legtobb csaladban a feleseg is dolgozik, tehat meg kell allnia a helyet nemcsak anyakent, hanem a munkaban is. Ugyanugy vannak noi vezetok, mint nalunk, ez teljesen elfogadott. Otthon altalaban az asszony kezeli a kasszat, kozben tartja a frontot gyereknevelesben, haztartasban. (akarcsak nalunk)
Csalad-szemlelet: Hozzank kepest a japan ferj-feleseg meglehetosen kulon eletet el, de a fiatal-kozepkoru hazasparok egyre tobbet jarnak kozosen szorakozni, utazni. Egyesek setalnak kezenfogva is, nem harom meterrel megy a no a ferfi utan :@) A nok sokkal ontudatosabbak, es anyagilag sincsenek mar olyan szinten megkotve (bar a fo penzkereso azert a ferfi), tehat a 'munka-szake-thaimasszazs' tipusu alanyi jogon jaro felrekufircolasok szama szerintem nem tobb, mint hazankban (pontos adataim nincsenek). Mar reg nem jelszo az elethosszig egy munkahelyen, lehet valtani. Es egyre nagyobb a hangsuly a csaladon. A hires-hirhedt hetvegi kotelezo golfozasok es munka utani bar-latogatasok ideje lejart, de legalabbis gyengult. A fizetett szabadsagok (evi atlag 20 nap) ki-nem-vetele meg mindig szokas, de vannak cegek (Honda pl.), ahol kotelezo kivenni mind. De - errol a blogban is irtam mar - Japanban sokkal tobb a 3 napos hosszuhetvege, mint nalunk, plusz ott van a Golden Week (majus eleje, 7-9 nap szunet), az O-bon (augusztus eleje 3-5 nap) es az Ujev (4-5 nap), tehat tudnak es szoktak is csaladostul pihenni.
Udvarissagrol: En videken elek (nincs metro es csucsforgalom), es minden ismeretlen kedves velem, egyszer sem "rugtak bokan" (na, egyszer igen, de az statisztikailag = nulla). Segitokeszek, nyitottak. Nagyvarosban a tomeg miatt van tulekedes, de csak olyan, mint a koruton a negyes-hatoson:), es messze nem olyan utkozos-konyoklos, mint Kinaban.
Ha regi almod volt Japanba jonni, szerintem gyere es nezd meg magad! Biztos, hogy nagy elmeny lesz! Illetve olvasasra ajanlom pl. nagytudasu tanarom, Gergely Attila tarsadalomtorteneti tanulmanyait (de megjobb, ha eloben tudod hallgatni!) Illetve Japannal kapcsolatos kerdesekkel fordulhatsz a Japan Alapitvany budapesti irodajahoz is. (www.japanalapitvany.hu)
Én is köszönöm, hogy ezeket a kérdéseket megválaszoltad,bár bennem azért ezek a válaszok már megvoltak:) Egyébként van Hidasi tanárnőnek egy Vissza Japánba könyve is én azt olvastam (ez 2003-as), de még ebben is vannak furcsaságok, amiket amúgy tudtam, mert olvastam róla valamelyik hírportálon ( pl a lányok szoknyája alá fényképezett egy vonatvezető, épp ezért van hang amit nem lehet levenni a telefonos fényképezőn), vagy mert mangában láttam ( pl Hidasi tanárnő írta a használt fehérnemű árusítást szagmintavétel céljából, bocsi, de ez nem lehetett szebben megfogalmazni; egyfajta fétisként jött ez le a könyve alapján), több sajnos nem jut most eszembe, de vannak azért hihetetlen tények, amik főleg a fiatalok körében terjednek és amivel már én is megjártam párszor:)
VálaszTörlésA külön alvás inkább később jellemző; erről Timi is írt egyszer; ez főként az idős generáció idősebb korosztályának tagjaira volt jellemző, tehát mondjuk 20 év házasság után azt mondja a feleség, hogy akkor menj és aludj innentől a másik szobában:) A gyerekek sokáig az anyjukkal alszanak, bocsánat, aludtak! és ugye 6 éves korig az anya pesztrálta a gyereket minden tekintetben, majd ugye egész életében amíg tanult, mert a gyerek dolga a tanulás; nem általánosítok, valamelyik könyvben olvastam ezt is, tehát csak a VH utáni közvetlen időszakra, vagy addig értem, amíg a Gabi érti:)
Szerintem viszont ezek a társadalmi szokások egész egyértelműek voltak, a nők helyzete is, hiszen nálunk is sokáig ez volt még jóval a nők egyenjogúsága után is; és attól mert Japánban is régen csak háztartásbeli volt egy nő, attól még ő volt a nyak ami irányított, nem?
Engem jobban zavar viszont a hihetetlen nyomás amit gyakorolnak a középiskolásokra a felvételi időszakában, mert az akkora szintű hajtás tényleg nem normális, illetve az sem, hogy az egyetemen szó szerint Hawaii van; a felvételi maradhatna, de az egyetemen is kellene küzdeniük, hiszen ott tanulják a szakmát.
A másik pedig a média által hanoztatott legyél 40 kilós gebe téma; erről pont tegnap beszéltem Makoval, akit szerintem te is ismersz, mert Timi ismerősöm és őt is láttam az Osakai talis képeken:)
Szóval ez a legyél nagyon vékony és trendi szöveg itthon is megvan, de mivel most japánról beszélünk ezért oda vonatkoztatok; mert, hogy a tömegszellem tényleg elvihet mindent és aki nem csatlakozik azt kirekesztik; egy oktatással foglalkozó prof is tartott erről előadást, hogy az egyetemek wcjében ették meg az egyedül lévők a bentot, hogy ne gúnyolják őket + ezért hoztak látre nekik külön menzát pszcihológussal.
A másik gond szerintem még vagy már harmadik, az öngyilkosságok száma; nemtudom hogy a Vissza Japánban könyvben olvastam-e, hogy a megkérdezett fiatalo kb 40-50 %a mondta, hogy tiszteli a szüleit, ellentétben a nyugatiakkal; én is tanultam gazdasági órán japánról, igaz 2008ban, hogy ugye sokat dolgozik a szülő, a gyerek egész nap szinte egyedül van, nagy rajta a nyomás és ez sokszor öngyilkosságra készteti őket, ezen azért jó lenne változtatni.
De mindent összevetve, nagyon sok olyan dolog van Japánban amit én nagyon tisztelek és ha belegebedek is kijutok egyszer és megtanulom a nyelvet ^^
Sziasztok!
VálaszTörlésTotál ismeretlenül írok ide, pedig már régóta olvasom Gabi a blogodat, csak sose szóltam hozzá. Nagyon szeretem, ahogy írsz Japánról és a japán emberekről, mindig mikor olvasom az újabb bejegyzéseidet kicsit visszaadod az emberekbe vetett hitemet... :)
Én is olvastam Hidasi Juditnak a "Na, és hogy tetszik Japán?" c. könyvét. Őszintén elsőre engem is elbizonytalanított, és kicsit meg is ijesztett. Azóta jobban átgondoltam a dolgokat, leírom mire jutottam :)
- Gaijin probléma: nagyon sok magyar-japán utazós-kintélős blogot végigolvastam és soknál tapasztaltam, hogy az író aki kiment pl kinti egyetemre és kint élt pár hónapot-1 évet, folyamatosan úgy fogalmazott, hogy vannak ők (japánok), és vagyok én (külföldi diák), és folyamatosan írta nekünk olvasóknak a japánok "furcsaságait", "hülyeségeit". Szerintem itt kezdődik minden, hogy már eleve tudattalanul is úgy mennek ki emberek, hogy elhatárolják magukat, és igenis külföldiként viselkednek, és nem próbálják megérteni, hogy bizonyos dolgok miért vannak máshogy, mint nálunk, addig pedig pláne nem jutnak el, hogy nem feltétlenül rosszabb az, ami más. Ezért cserébe pedig a japánok is külföldiként kezelik, amin viszont megy a sértődés és értetlenkedés. Hát én is utálom, mikor utazok a metrón Budapesten, és tele van a szerelvény olyan külföldiekkel akik beállnak az út közepére és nem akarnak átengedni senkit, és hangoskodnak, mutogatnak, és egyszerűen bunkók.
Hidasi ahogy fogalmaz végig a könyvében, az egyébként baromira nem szimpatikus, mintha egy állatfajról írna amit ő megfigyelt egy ideig.... nem is csodálkozom, ha esetleg nem fogadták be őt a japánok.
- Nő probléma: Magyarország, 2011. Hány nő van az Országgyűlésben, és hány férfi?:) Hány nő él úgy, hogy elmegy dolgozni reggel, délután mikor hazaér akkor pedig estig főz, takarít, gyerekkel foglalkozik, mindeközben pedig a férje mikor hazaér a munkából leül a tv/számítógép elé és semmit se csinál?:) Hány nő él bántalmazó kapcsolatban/házasságban? Hány olyan házasságról tudtok, ahol 20 év után is totál szerelmesek egymásba a felek és hetente együtt vannak?:)
Ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy ha van is bármiféle probléma a nők helyzetével, akkor az nem japán sajátosság, hanem globális, és nálunk is jelen van. Nálunk se voltak anno bizonyos jogai a nőknek, de ez változóban van folyamatosan. Még Japánban is. Akármit olvastam blogokban, cikkekben erről a kérdésről, semmi olyat nem tudtak írni, ami ne lett volna ismerős itthonról.
Szerintem is ha valakinek régi vágya, hogy kimenjen Japánba, akkor menjen ki, és győződjön meg maga arról, hogy mi milyen. De ha egyszer kimegy, akkor legyen tisztelettudó, tartsa be a japánok szabályait, fogadja megértéssel és kíváncsisággal a számára szokatlan dolgokat. Ha úgy kezeljük őket, mint vmi idegen létformát, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy éveket töltöttünk kint és még mindig a "külső körben" vagyunk...
A Hidasi-féle japán jelenség bizony, általánosítható. Ahogy egy magyar látja Japánt címmel.
VálaszTörlésMint említettem, német-Svájcban élek. Kezembe került egyszer egyik volt nagykövetünk feleségének a könyve a svájciakról.
Ha agyonüttök, sem jut eszembe most sem a szerző, sem a címe. Nem is fontos, hiszen elég szűrt-torz képet adott.
Részleges, véletlenszerű, közvetlen vagy közvetített, de az összlakossághoz mérten mindenképpen elenyésző számú tapasztalatokból tilos lenne messzemenő következtetéseket levonni.
Megmondom azt is, miért.
Mert azok, akik ebből tájékozódnak, készpénznek veszik. Ugyanis földijük, honfitársuk írta. Valaki, aki nem idegen nekik, mint az a sok 'külföldi', akikről ír a szerző.
Mi, földi halandók hajlunk arra, hogy érzelmeinken keresztül nézzünk és láttassunk.
Amit leírunk, hacsak nem adatközlők vagyunk, szigorúan szubjektív.
Minden emberben ott lakik a kis patrióta. Ha több időt tölt idegen közegben, akkor ez a kis patrióta vagy elsorvad, el is hallgat, vagy kinövi magát.
Akarattal sem tudjuk megregulázni a nap 24 órájában. Amit nappal józanul ítél meg elménk, estére visszataszító szellemmé növi ki magát, s fordítva, amit nappal érzékenyebben fogunk föl, azt estére már leülepedve találjuk.
Mindenkire érvényes, hogy többgenerációs beidegződések, szokások befolyásolják lelkünknek nemcsak az érző, hanem az ítélő csücskét is.
Akármennyi időt tölt el az ember, bármilyen átfogó ismeretekkel is rendelkezik egy idegen országban/ról, akkor is idegenül szemléli. Idegen marad. Ha nem így éli meg, akkor szülőhazáját fogja idegen szemmel ítélni.
Egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni.
Ha lehet, mindig hiteles, tiszta forrásból kerítem egy népről az infót. A helybelitől.
Őt kritizálnom viszont szabad, bár hangot is adni neki, nem nagyon illő. De kívülállóként már jobban tudok viszonyítani. Kommunikációs gyakorlatban ez úgy nyilvánul meg, hogy az ember lánya cseverészve folyamatosan és óvatosan párhuzamot von. No, ezzel könnyen be lehet fürödni, mert az ingerküszöb mindenkinél más...
Két fontos dolgot megtapasztaltam. Az egyik, hogy emberből vagyunk mindannyian s minden országban érvényes ugyanaz a szabály, hogy vannak jó emberek és vannak kevésbé jó emberek...a hangot kell megtalálni mindenkihez.
A másik fontos, hogy magyar módra tudjuk csak megítélni más népek történelmét, kultúráját, hétköznapjait, ünnepeit, bármekkora szakemberek is vagyunk. Bármilyen könyvet írunk róluk, nem tudunk elvonatkoztatni. Elsősorban magunkat tükrözzük, akaratlan.
Nagyon jól esett és hasznomra vált végigolvasni a gondolataitokat. Kicsit hasonló helyzetben leledzem átmenetileg, magyarként Koreában, csak részben saját döntésből. Asszem a soraitoknak köszönhetően még inkább igyekezni fogok NEM elítélni, csak megfigyelni, és saját magam számára tanulságokat levonni (az itteni emberekről és helyzetekről). Köszönöm.
VálaszTörlés(Eszembe jutott Sting száma, az I'm an Englishman in New York :) (bár nincs türelmem utánanézni, mennyire csatlakoztatható ide a szám teljes szövege, de egyes töredékek, amik eszembe jutnak, biztosan igen.)
malinkoali, nagyon fontos dolgokat irtal le, egyetertek Veled, meg persze Gabival :) En is ezeket hangoztattam a blogomban, amikor meg csak tanulni voltam kint Japanban (azota ferjhez mentem, es itt elek). Egy a fontos: mindenhol letezik mindenfajta ember. Es a ket felen mulik a megiteles: az egyik, hogy te hogyan itelkezel/viselkedsz/dontesz, a masik pedig hogy a masik fel hogyan all hozzad. En eddig mindig azt tapasztaltam, hogy ha nyitott vagy, elobb-utobb a nagy tobbseg is kinyilik/eleve nyit feled. Ez a felallas egyebkent ugyanugy otthon elokre is vonatkozik - csak kulfoldon eles miatt ez azert lesz hangsulyos, mert kepviseled is a sajat orszagodat, ugyanugy, ahogy az a japan, akivel epp osszefusz, kepviseli a szemedben a japanokat. Ha neked nem tetszik elore, es elkonyveled magadba, hogy "minden japan ilyen", konnyen lehet, hogy rolad is igy itelik meg a magyarokat, amit talan te sem szeretnel...
VálaszTörlésAmi meg a nok kerdeset illeti, en is abszolut igy tapasztaltam - ezek teljesen atlagos problemak ugyanugy a nyugati vilagban is. Japan az alatt az 5 ev alatt is valtozott, hogy en ide-oda utaztam kozben. Ha 5 ev alatt ennyit valtoznak a generaciok, akkor szerintem a haboru ota meg aztan plane sokat valtozott. De ahogy Gabi is mondta, mindenki ugyis a sajat maga szemein keresztul latott/tapasztalt Japant fogja a "sajat Japanjanak" megelni, ezert erdemes masok leirasa helyett sajat magunknak donteni es tapasztalni (mar ha van ra lehetoseg).
Amugy hazassag utani szex temaban: en sem "kutattam" ugyan, de az osszes eddigi olyan hazaspar, ahol laktam, vagy megfordultam, szinte mind kozos haloszobajuk volt, pedig nem voltak fiatalok. Szoval nem hiszem, hogy erre lenne egy "atlagos" keplet (raadasul ugyanugy Magyarorszagon is hallottam/ismertem olyan hazaspart, akik mar evek ota kulon szobakban aludtak, megsem voltak japanok).
mako, a Te blogodat is követem rendszeresen :D Ráadásul nővéremet nemrég eljegyezték, azóta itthon nagy esküvői lázban ég mindenki, és tök mókás ezzel párhuzamosan arról olvasni a blogodon, hogy milyen, ha az ember lánya Japánban készül ugyanerre :D
VálaszTörlésEngem egyébként az érdekelne, hogy milyen a munkalehetőség kint, úgy egyébként is, meg külföldiként is... Plusz, hogy átlag- vagy minimumfizetésből mennyire lehet megélni, szóval anyagilag milyen kint az élet. Azt tudom, hogy ha rövid időre mennék itthoni fizetéssel, akkor jó drága minden, de japán fizetéssel?
És ez magánjellegű kérdés, szóval megértem ha nem válaszoltok rá, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy a családotok mit szólt hozzá mikor bejelentettétek, hogy kiköltöztök Japánba... :) meg egyáltalán ezt az egész japán-érdeklődést, meg hogy japán férjetek lett. Az én családom biztosan frászt kapna. :S