A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. december 21., szerda

Sok csepp kedvesség

Amirol most irok, abban annyi ember munkaja es szeretete van benne, hogy kulon bejegyzest erdemel! Ez a mesekonyv-gyujto akcio! Az egy csepp kedvesseg Japanba blogon (itt oldalt) elolvashato a kezdemenyezes tortenete, eleg az hozza, hogy egy magyar anyuka szivebol pattant ki az otlet, hogy a kart szenvedett japan csaladok uj otthonaba kepes mesekonyvek formajaban kuldenenek egy csepp szeretetet a tavolbol. Volt aki a logot, volt, aki az adomanyozo orszagokat jelolo terkepet tervezte (az kerult ra minden konyvre), masok gyujtopontkent mukodtek, ismet masok szallitottak, vagy mas modon segitettek. A kezdemenyezeshez aztan hataron innen es tul is csatlakoztak, mig  vegul majdnem husz kilo (ket hatalmas doboznyi) mesekonyv gyult ossze.




Ezt most november vegen kihoztam magammal es vegre elkezdodott az atadas pillanata! Mivel augusztus ota minden csalad elhagyhatta a tomegszallasokat es (az elozo posztban leirt) kulon hazakban laknak, igy lassan, aprankent jutnak el a konyvek a gyerekekhez. De orommel jelentem, hogy mar harom csaladot orvendeztettetek meg az ajandekokkal! A gyerekek epp iskolaban voltak, de a szulok, nagyszulok meghatodva valasztottak helyettuk, nekik. Minden konyvrol nem fogok irni, de folytatom az atadast, egesz addig, amig "A vidam Pofivonat" is megtalalja kis gazdajat.  
A bacsi unokajanak az erdei allatokrol meselhet majd.


A holgy kisfianak kedvenc meseje a Mumin. :)
Emelle egy hazi es vadallatokrol szolo konyvet is kapott.



2011. december 8., csütörtök

Szent Márton köpenye

Nehany pillanatkep a magyar oszbol, minden szomorusagaval es oromevel. Meg a sarga leveleivel, amik igy is, ugy is lehullanak. De aztan jon csak a tanc! Ez a dal sok mindenrol szolhat, nekem most azt uzeni, ami a cime.  


Mi az, amit adhatunk onmagunkon kivul? Mi lehet tobb, mint leulni egymas melle, elmerulni egy beszelgetesben es nezni a jol ismert szemeket, ujra folismerni az otthont egy regnemlatott pillantasban, visszaidezni annak a jelenletet, aki koztunk volt es most utra kelt, racsodalkozni a negyeves bolcs kijelentesere, ujra ovodasnak lenni, kinevetni magunkat, vagy egyutt lekesni a HEV-et es diderges helyett rendelni egy olyan-amilyen-de-a-mienk melegszendvicset? Lehet, hogy egyutt kerdezzuk, miert ilyen rohadt nehez az elet, de merem remelni, sosem vagyunk egyedul a fajdalomban ("s aki egy vankosra borulva nem erzi magat egyedul, valoban nincs egyedul..."). 

Rebusek foprobalnak...

...a csepeli Marton napi ludassagokra!


Liba-buli volt a javabol!


Lelkes fellepo. Lampalaz? Nos az sehol.


Csak ugy.


Japan, keszulj, nemsokara jovok!


A vari ablak parkanya - szinmu harom folvonasban,
noverekkel, sogorasszonyokkal


Jo ebedhez telepedtunk


Csaladi advent


Mult...


...es a jovo!








2011. július 27., szerda

Magyarországi kicsi poszt - igazi ékezetekkel

Merthogy nem tűntem el, csak átalakultam - az elmúlt egy hónapban magyar esőben áztam, magyar fűben heverésztem, magyar rokonaimmal dalolásztam, magyar barátaimmal cseverésztem! Ez a hamar tovaröppenő idő tele volt örömteli eseményekkel (sok tányér tejfölös étellel, meg igazi borral), jó volt itthon, köszönöm Nektek! Nemsokára újra otthonról, Japánból jelentkezem, addig is örüljünk annak, amink van, élvezzük a pillanatot!