Második momiji-m

Oszi lombnezoben jartunk hetvegen, es mivel a szinpompaba borulas a huvosebb eszakrol indul del fele (a cseresznyeviragzassal epp ellentetes az irany), mi is elebe mentunk a dolognak Fukushima varos kozelebe. A Tsubakuro-volgyet es a hozza tartozo volgyhidat meg a delelotti napsutesben ertuk, hat fenseges latvany volt. Belegondoltam, hogy ezeket hogy epitik, es hogy en biztos nem lennek ipari alpinista. (Hajra Laja!;) Bar a momiji no sakari, azaz a lombszinesedes csucsa, vagyis amikor a legpompasabb a szinek kavalkadja - sejtesunkkel ellentetben meg nem erkezett el, azert igy is nagyon szep volt az erdo. A volgyben - a kepen epphogy latszik - egy sebesen szalado folyo vadregenyesiti tovabb a tajat.

Japanban egymast erik a pofogo vulkanok, az alabbi hegy kozeleben is pofogott egy kollega. Hetvege leven, egesz hosszu kocsisor kanyargott a hegy aljahoz vezeto uton, lepesben lehetett csak haladni, de megerte. Jopofa volt a tabla, mely arra a veszelyre hivja fol a figyelmet, hogy a vulkani gozok-gazok esetenkent nagy tomenysegben kerulhetnek a levegobe, ezert legyunk szivesek foltekerni a kocsi ablakat. Mivel mindekozben a vulkan kozeleben levo hegyre maszas nincs korlatozva, arra kovetkeztettem, hogy ezzel csak a tomeges koccanasokat akarjak elorelatoan elkerulni. A hegyre maszva osszeeshetsz, azzal nem okozol fennakadast :). Amugy logikus. De tenyleg! A hegy labanal levo pihenohelyen volt tobb kis etterem es egy mini-muzeum is. Ez utobbi nosztalgikus elmenyt okozott, volt benne ugyanis egy kozet-kiallitas! Rogton todultak a foldrajzorai emlekek es ilyen szavak jutottak eszembe, mint riolit-tufa, kiomlesi magmas kozet, biotit-csillamok, sial-sima - a japanok meg nem ertettek, mit bamulja ez a kulfoldi csaj orakig a dobozban levo kozeteket, es kozben miert nyerit nagyokat "AHA-telleg!"-ezve.

Hatterben a mukodesben levo vulkan, eloterben a videk egyik jellegzetes allata, a momonga, azaz repulo mokus. Arrol is beszelgettunk, hogy milyen belegondolni, hogy ez a vulkan is tulajdonkeppen barmikor kitorhet es akkor valoszinuleg annyi meg egy bambi. Es megint tudatosult bennem, hogy a japanok tenyleg minden nap ilyen fenyegetettsegben elnek, viszont mivel ennyire a mindennapjaik resze a foldrenges, vulkankitores, stb. lehetosege, ezert konnyebben egyutt elnek vele.

Es kicsivel odebb, a hegyek kozott jarva lathattuk, milyen, amikor a termeszet belakja a teret... 

Az alabbi kepen en egy lombok kozt kirajzolodo Magyarorszag format latok -

a nagy tavolsag, biztos csak az jatszik az erzekeimmel ;)

Kristalytiszta vizu hegyi patak es a medreben simara csiszolodott sziklak.

Valahogy igy formalodunk mi is egyre szebbe, nemde? 

Ebben a bejegyzesben kiprobalom a nagyobb meretu kepeket, irjatok meg, szerintetek melyik jobb: a korabbi posztokban (meg itt is) lathato kisebb, vagy ez a szelesvasznu meret!

Tanagurai dallamok

A masfel oranyira fekvo Tanagura kornyeken jartunk a mostani hosszu hetvegen (mert ismet harom napos hetvege volt, ezuttal a sport es egeszseg napja - taiiku-no-hi - alkalmabol; mondom en, hogy el vagyunk eresztve szabadsaggal), ahol a termeszet rogtonzott tarlatanak megtekintese mellett egy taiko-fuvola eloadast is meghallgattunk, belecsoppentunk ugyanis a helyi aki-matsuri-ba, amit fordithatunk oszkoszonto unnepnek is. Teritem a latvanyt hozza.

Egy kis szake az isteneknek...

Újra

Osz van, bizonyosan. Nezegetem a szineket - ez sarga, ez rozsda, ez voros - , baratkozom a formakkal - ez szabalytalan henger, ez csepp, ez sokszog -,  tapintgatom az anyagokat - ez viz, ez moha, ez avar.  Az elmulasra gondolva neha eros felelem fog el. Felelem az ismeretlentol, a belathatatlantol, a felfoghatatlantol. Barmikor es akarhol, varatlanul jelenik meg, befordulva az utcasarkon, egy vad tanc tetopontjan vagy a delutani lusta csend olen. Amikor szembe talalkozom vele, hirtelen minden olyan sulyossa (es konnyuve) valik, osszesurusodik es lelassul. Lenye egyetlen kerdeskent tolul felem. Es aztan? Mi lesz aztan? Bar nem hunyom be a szemem, megis a suhogo fenyvessel olelt volgyben eszmelek.

Mezitlabasan, gizdan, rovid-dus-sotet hajjal, cigany-barnan allok a napon. Erzem, hogy a mesz mar kicsit kidorzsolte a talpam, a labujjamon meg ott ficankol a fuszal, ami a viszketosen meleg, durvaszoru kockas pokrocrol idejovet tapadt ra. (Ebedre fank lesz, baracklekvarral! Erzem az illatat, es latom, ahogy ott ulunk oten furdoruhaban a futobab mellett, tuz a nap es mi tomjuk a frissen kisutott fankot ket pofara, a diofa lombja arnyekot ad, levelei tancolnak, a cicafarkat utoljara hagyjuk, mert az kulonleges.) Hunyorgok az eros napsutestol, visszelepek az aproszemcses betonra (frissiti a verkeringest - tudom meg majd amikor nagy leszek, de most meg csak osztonosen erdekes a felulet), tapicskolok egyet a nedves eppenhogy-pocsolyaban, de jo, ez huvos... Folnezek, elottem a zoldeskek tenger, kacer kis hullamok tancolnak a hatalmas medenceben. Nicsak, ott egy strand-lepke! Reggel felfujtuk az uszogumikat, epp bujnak bele a kicsik, nekem most mar nem kell. Kozelrol vizslatom a karomon az anyajegyeket - csak nekem van itt es ilyen anyajegyem. Meg vagyok jelolve, nem veszhetek el. Testemen ragyognak a vizcseppek. Ma sokan jottek ki, az egesz strand egy vidam csacsogas, csupa kurjongatas es csobbanas, majdnem mindenkit ismerek. Folnezek. A magasban meltosagteljesen vitorlazik egy sas. "Gyere Gaboca! Tegnap mar ugyesen ment, ma meg jobb leszel!" Szegyenlos mosoly az arcomon, de a szivem majd kiugrik, ugy kalapal oromeben. A hivo szo batorit, kozelebb lepek, leulok a szelre. Hideg a viz, de irto jo pocsolni benne! Ez a labtempo kell majd a viz alatt is! Belecsobbanok a zsibongo vilagba. Ez a nekunk valo sarok, itt meg leer a labam. Nagyon, nagyon, nagyon szeretnek megtanulni uszni - ugy mint a batyam! Uszni olyan, mint repulni, nagynak lenni, uszni azt jelenti, mindent tudni! De ehhez viz ala kell merni menni, megismerni a viz vilagat, hogy ne feljunk. Bizalomjatek. Elore nyujtom tehat a ket kezem...kicsit izgulok, mert nem tudom, jo fele haladok-e majd...remenykedem. Majdnem a nyakamig er a viz... Itt vagyok, itt varlak! -kialt Apam, derekig allva az atlatszozold hullamokban. A viztol osszetapadt a szempillam, lelapult a hajam, a korul-jatszok pocskolasatol egy kis vizet is nyeltem, de mar csak elore osszpontositok, ebben a pillanatban megszunik minden mas, a vihancolo vizikarneval tavoli mely bugassa olvad, mar azt sem latom, ahogy Anyamek buszken, lelegzetvisszafojtva figyelnek a parton allva, itt az elrugaszkodas ideje, irany az ismeretlen melyseg, izgatottan kialtom: Jovok! - nagy levegot veszek - semmit nem tudok, csak hiszek, csak hiszem, hogy amikor majd elobukkanok, ott fog varni aki hivott es ujra a nevemen szolit es magahoz olel.

Gyöngy az idő, vándoroljunk

Konnyu kendobe burkolozva napba hunyorgok, nyujtozok, irok. Az elmult egy honapban sokfele csatangoltunk, csamborogtunk, lofraltunk, lezengtunk, lodorogtunk. Kulso-belso utazasok. Idokozben a termeszet is levaltotta ruhajat - puha pepita kabatot oltott -, a kabocazene zaroakkordjai emlekke halvanyultak, igaz nehany augusztusban lehullott kacagas-foszlanyt meg folszedegettem a kanape sarkabol, elmult az idei nyar. Egy tal gozolgo o-dennel kezeben komotosan belepdelt eletunkbe az osz, s ahogy igerte, nem felejtette el magaval hozni a buvos egy ev valtozasait.

Keringett egyet a Fold s ezalatt epult es csiszolodott sok minden. Ismerosok lettek a hazak falai, az izek, a lepesek ritmusa, a jobbkormanyos vezetes es a hanglejtes (gepe, embere egyarant ;). Bar a tomegbol valtozatlanul kirivok, es nem felejtem el, honnan jottem, egyre ritkabban erzem magam mas bolygo szulottenek (azert elo-elofordul, de termeszetesse valt a kozeg, ami eleinte annyira uj volt es mas.) Ebben persze lehet, hogy kozrejatszik az is, hogy mostanaban tobbet hasznalhatom az anyanyelvemet. De errol majd legkozelebb! :)